A virtuális valóság (VR-) technológia segítségével új kutatások világítják meg, hogy az agy vizuális feldolgozása hogyan esik egybe a mozgásunkkal, miközben járunk.
„Ez a munka egy eddig ismeretlen kapcsolatot tár fel az érzékelés és a mozgás között” – mondta a kutatás vezető szerzője, dr. Matthew Davidson, a Sydney-i Egyetem munkatársa közleményében.
Még ha nem is törekszünk a sokat emlegetett, 10 000-es lépéscél elérésére, az átlagember akkor is sok lépést tesz meg naponta, amit sok fejfordítás és szemmozgás kísér, ahogy a körülöttünk lévő világot szemléljük. Mindezt zökkenőmentes, folyamatként éljük meg, de a hatás elérése érdekében az agy rengeteg munkát végez a színfalak mögött.
Ezeket a ciklikus aktivitásokat ugyanannak a laboratóriumnak a korábbi munkája során már feltárták. Ahelyett, hogy folyamatosan vizuális információt kapnánk a szemünkből és auditív információt a fülünkből, másodpercenként körülbelül nyolcszor készül egy pillanatfelvétel.
Amit Davidson és kollégái most felfedeztek, az az, hogy ez a környezet mintavételezésének folyamata lelassul, amikor sétálunk, hogy igazodjon a tempónkhoz.
„Az emberek járás közben másodpercenként körülbelül két lépést tesznek, és általában következetes ritmust tartanak” – magyarázta a társszerző, David Alais professzor. „A vizuális érzékelés szintén körülbelül másodpercenként két ciklusban jelentkezik, és ezek a lépésciklushoz vannak rögzítve.”
Ez a megállapítás csak a VR-technológia fejlődésének köszönhetően vált lehetővé. Negyvenöt VR-fejhallgatót viselő és kézi kontrollerrel rendelkező önkéntest kértek meg arra, hogy tegyenek rövid sétákat egy 9,5 méteres, virtuális pályán. A séták során vagy egy helyben állás közben az alanyokat arra kérték, hogy reagáljanak különböző számú, véletlenszerű vizuális ingerre.
A kutatók nyomon tudták követni a szem- és fejmozgásukat, valamint a járásukat. Az egyes lépések között a látás élesedik, és a reakcióidő felgyorsul. Azon a ponton, amikor a láb visszaér a talajra, a vizuális érzékelés már nem olyan éles.
Arra vonatkozóan, hogy ez miért történik, Alais professzornak van néhány elmélete. „Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a látás másodlagossá válik a motoros irányításhoz képest, amíg a lábunk a talajon van, és a következő lépést tervezzük. Amint a láblépések közötti lengési fázisban vagyunk, az agy visszakapcsol a világ észlelési mintavételezésének előtérbe helyezésére, így egy folyamatos észlelési ritmus jön létre, amely harmonizál a lépésszámmal.”
A kutatócsoport további munkát tervez, hogy utánajárjon néhány megválaszolatlan kérdésnek. Remélik, hogy ez a technológia arra is felhasználható, hogy segítsen felismerni bizonyos neurológiai és pszichiátriai betegségek jeleit, amelyek a járás változásaként jelentkezhetnek.
Ha az agyunk nem lenne képes arra, hogy kiegészítse helyettünk a képet, egészen másképp látnánk a körülöttünk lévő világot. Az, hogy ezt hogyan oldja meg, örök idők óta rejtély.
