Az ülő életmód egyre gyakoribb, és tudjuk, hogy összefügg a szív- és érrendszeri betegségekben (CVD) való elhalálozás nagyobb esélyével, a rák és a cukorbetegség nagyobb kockázatával, valamint a rövidebb élettartammal. És ezek a kockázatok alacsonyabbak a nagyobb lépésszámú és gyorsabban sétáló emberek esetében.
Mostanáig azonban nem volt világos, hogy az erősen mozgásszegény emberek képesek-e ellensúlyozni ezeket a riasztó egészségügyi kockázatokat a napi lépésekkel.
Minél több lépést tettek az új tanulmányban részt vevő emberek, függetlenül attól, hogy egyébként mennyire voltak mozgásszegények, annál kisebb volt a CVD és akár a korai halálozás kockázata.
Az íróasztalos munkát végzők tehát nem teljesen elkárhozottak, bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy továbbra is fontos, hogy megpróbáljuk összességében csökkenteni az ülőmunkával töltött időt.
„Ez semmiképpen sem jelent szabadulási lehetőséget a túlzottan hosszú ideig ülőmunkát végző emberek számára” – mondja Matthew Ahmadi, az ausztráliai Sydney Egyetem népegészségügyi kutatója.
„Ugyanakkor fontos közegészségügyi üzenetet hordoz, miszerint minden mozgás számít, és az embereknek meg lehet és meg is kell próbálniuk ellensúlyozni az elkerülhetetlen ülőmunka egészségügyi következményeit a napi lépésszám növelésével.”
Ahmadi és munkatársai 72 174 önkéntes adatait elemezték, akik hozzájárultak a UK Biobankhoz, egy 2006-ban létrehozott nagy, hosszú távú adathalmazhoz, amely legalább 30 éven keresztül nyomon követi a résztvevők egészségügyi mutatóit.
A vizsgálatba bevont minden egyes résztvevőre átlagosan 6,9 év általános egészségügyi adatai vonatkoztak. A résztvevők hét napon keresztül csukló-gyorsulásmérőt viseltek, hogy megbecsüljék fizikai aktivitásuk szintjét, például a rendszerint megtett lépések számát és a rendszerint ülő helyzetben töltött időt.
Az ülőmunkával töltött idő mediánja napi 10,6 óra volt, így azok, akik ennél több időt töltöttek ülőmunkával, „magas ülőmunkával töltött időnek”, míg azok, akik ennél kevesebbet, „alacsony ülőmunkával töltött időnek” minősültek.
Azok a résztvevők, akiknek a statisztikáit az első két évben a rossz egészségi állapot befolyásolhatta, nem vettek részt a vizsgálatban, így az eredmények csak azokra vonatkoznak, akik legalább az első két év adatai szerint általában egészségesek voltak. Nem világos, hogy az adatok között szerepeltek-e olyan résztvevők, akiknek a fogyatékossága befolyásolta a lépésszámot.
A kutatócsoport megállapította, hogy a napi 9000 és 10 000 lépés közötti érték optimális az erősen mozgásszegény életmód ellensúlyozására, ami 21 százalékkal csökkentette a CVD kockázatát és 39 százalékkal a halálozási kockázatot.
Függetlenül attól, hogy a résztvevők mennyi időt töltöttek ülőmunkával, a kutatók felfedezték, hogy az előnyök 50 százaléka körülbelül 4000-4500 napi lépésnél jelentkezett.
„A napi 2200 lépés/nap referenciaszintet meghaladó napi lépésmennyiség alacsony és magas ülőidő esetén is alacsonyabb halálozási és CVD-kockázattal járt együtt” – állapították meg Ahmadi és munkatársai.
„A napi 9000 és 10 000 lépés közötti lépésszám optimálisan csökkentette a halálozás és az incidens CVD kockázatát a magasan ülő résztvevők körében.”
