Az elefántok valóban lenyűgöző állatok, nagy intelligenciával és empátiakészséggel felvértezve, nemrég azonban meglepték a tudósokat a látszólag „tipikusan emberi” viselkedésükkel.
A szaklapban megjelent tanulmány szerint 2022-ben és 2023-ban öt elefánt által eltemetett borjút azonosítottak az indiai Bengália északi részén.
A kutatók szerint a vizsgálat legmeglepőbb megállapítása az volt, hogy a borjakat az ormányukon és a lábukon vitték egy bizonyos távolságig, mielőtt „függőleges helyzetben” eltemették őket.
A tanulmányban ez olvasható: „Objektív megfigyelések, digitális fényképek, terepi feljegyzések és boncolási jegyzőkönyvek alapján azt sugalljuk, hogy a tetemeket rendellenes fekvő helyzetben temették el, függetlenül a borjú halálának okától. Ez a stratégiai magatartás a csordatagok elhunytakkal szembeni gondoskodását és reflexióját is tükrözi.”
Az elefántok a legközelebbi emberi településtől több száz méterre, teaültetvények öntözőcsatornáiban temették el borjaikat. A tetemek külső vizsgálata azt mutatta, hogy a borjakat óvatosan fektették a sírokba, egy vagy több lábukat a csorda tagjai megfogták. Csak a fiatal egyedeket temették el ilyen módon, mivel a felnőttek túl nehezek voltak ahhoz, hogy a megfelelő helyzetben helyezzék el őket.
Néhány esetben a kutatók azt tapasztalták, hogy az elefántok mintha hangos üvöltéssel és trombitálással gyászolták volna az elpusztult borjakat a temetési hely körül. Az egyik feljegyzett esetben a hangoskodás legalább 30–40 percig tartott.
A temetkezési helyen és környékén 15–20 elefánt nyomait figyelték meg, amely megerősíti, hogy a temetést az egész csorda végezte. Az öt borjú halála során egyetlen esetben sem mutattak ki közvetlen emberi beavatkozást. A boncolások kimutatták, hogy a fiatal állatok többszörös szervi elégtelenségben haltak meg, amely többféle okból is bekövetkezhetett, beleértve a természetes összeesést vagy fulladást is.
Az elefántok szociális és együttműködő viselkedésükről ismertek, de a borjak eltemetését korábban „csak röviden tanulmányozták” az afrikai elefántoknál, és tisztázatlan maradt kisebb ázsiai rokonaiknál.
Mind az afrikai, mind az ázsiai vadon élő elefántokról ismert, hogy a bomlás különböző stádiumaiban lévő tetemeket látogatják, de ez a tanulmány eltérő viselkedést mutatott ki. Mind az öt esetben a csorda „a rituálét követő 40 percen belül elmenekült a temetkezési helyről”, és később nem tértek vissza a területre, hanem párhuzamos vándorlási útvonalakat választottak.
Az indiai elefántok könnyen szelídíthető és idomítható állatok, amelyeket munkaállatként használnak, de a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint kihalással fenyegetettnek számítanak. Becslések szerint 26 000 példány él vadon, főként Indiában, de néhány példány Délkelet-Ázsiában is.
