Az ókor fej nélküli szobrainak azonban más magyarázata is lehet, mint az időjárás, az erózió és az elhanyagoltság okozta nyilvánvaló sérülések, amelyeket ezeknek a szobroknak az évszázadok során ki kellett állniuk.
Valójában a rómaiak alkalmanként maguk is szándékosan eltávolították a fejeket a szobrokról, így legalább néhány ilyen ókori szobrot úgy fedeztek fel, ahogyan utoljára maguk a rómaiak hagyták.
Az ókori római szobroknak cserélhető feje volt.
Bizonyos esetekben az ókori rómaiak úgy faragták a szobrokat, hogy a fejek felcserélhetők legyenek. Például egy 2. századi márványszobrot, amely egy ülő nőt ábrázolt, úgy terveztek, hogy az akár az idősebb Faustina császárnőt, akár Juno istennőt (a görög mitológiában Héra) is ábrázolhatta.
Ez különösen akkor volt hasznos, amikor egy új császár átvette a hatalmat, különösen akkor, ha az előző császár népszerűtlennek bizonyult, vagy ha olyan politikai ellenfél volt, akinek emlékét az új hivatalban lévő császár el akarta törölni. A fejeket könnyen ki lehetett cserélni, és a szobor továbbra is nyilvánosan ki volt állítva.
A modern klasszicisták számára kihívást jelent a szobortestek és az eredeti fejek, illetve a később rájuk illesztett pótfejek összepárosítása, mivel sok szobrot teljesen fej nélkül találtak meg.
Bár ez nagy kihívást jelent, a történészeknek sikerült néhány szobortestet a fejükkel egybevetni. Az egyik ilyen példa 2016-ban történt, amikor a Los Angeles-i Getty Múzeumban sikeresen egyesítették a 2000 éves márványból faragott Drapált nő szobrot a korábban hiányzó fejével.
Művészeti és szimbolikus érték
„A fej nélküli szobrok a titokzatosság és a töredezettség érzetét keltik, lehetővé téve számunkra, hogy bepillantsunk a múltba, miközben emlékeztetnek bennünket a megértésünkben lévő hiányosságokra” – írja Diana Kleiner professzor a Római szobrászat című könyvben.
A történészek azon erőfeszítései ellenére, hogy az ókori szobrokat újra teljes értékűvé állítsák össze, sok szobor hiányos állapotában vált ikonikussá. Például a szamothrakiai Szárnyas győzelem, egy ókori görög szobor a Kr. e. 2. századból, annak a szigetnek a szimbólumává vált, ahol találták, annak ellenére, hogy hiányzik a feje és a karjai.
A klasszikus stílus által inspirált szobrokat készítő modern művészek újraértelmezték a szobrokból hiányzó fejek és végtagok jelentését, és szimbolikus hatásuk miatt szándékosan így faragták meg a műalkotást.
