A szokások megértése általában véve fontos része lehet a fenntarthatóbbá válásnak. Nézzük tehát az élet egyik, viszonylag állandó szokását: hogy az ágy melyik oldalán alszunk. Bár ennek talán nincs fenntarthatósági oldala, a szokások pszichológiája lenyűgöző.
Ami az ágy oldalát illeti, nem számít, milyen keményen próbáljuk megváltoztatni, esetleg minden második éjszaka váltogatjuk az oldalt, végül választunk egy oldalt – és ragaszkodunk hozzá.
A saját oldalunkon minden a helyén van. Az éjjeli lámpa például ösztönösen elérhetővé vált. Az ébresztőt anélkül is kikapcsolhatja, hogy kinyitná a szemét. A félig megevett rágcsálnivaló még mindig türelmesen vár egy késő esti falatozásra.
Ebben az esetben azonban a szokásról való leszokás nagyobb kihívást jelenthet. Szerencsére lehet, hogy nem is szükséges változtatnia ezen.
Az, hogy pontosan miért választunk egy adott oldalt, ahol életünk egyharmadára letáborozunk, egy kicsit bonyolultabb.
Meglepően kevés kutatás van az alvási oldalak sajátosságairól. Egy nemrég megjelent nagy tanulmány azonban azt sugallja, hogy az egész ágyat az ősi félelem alapján helyezzük el.
A Müncheni Egyetem kutatói megállapították, hogy „az emberek olyan alvóhelyeket részesítenek előnyben, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az alvóhelyiség bejáratait (ajtókat és ablakokat) távolról is láthassák, miközben maguk a bejáratoktól rejtve maradnak”.
A „ragadozóktól való félelem” még a 21. századi kényeztetett kertvárosi otthonokban is olyannyira jelen van, hogy a vizsgálatban résztvevők túlnyomórészt az ajtótól a lehető legtávolabb helyezték el az ágyukat.
De mi a helyzet az ágyon belüli megosztottsággal? Ösztönösen azt az oldalt választjuk, amelyik legtávolabb van az ajtótól – még akkor is, ha mással osztozunk az ágyon?
Ez egy még homályosabb kutatási téma. Paul C. Rosenblatt, a Minnesotai Egyetem professzora 2012-ben megjelent Two in a Bed: The Social System of Couple Bed Sharing című könyvében több tényezőt is felvetett.
Lehet például, hogy mi élvezzük a reggeli napot, amely az ablakon keresztül beáramlik – jobban, mint a partnerünk, aki utálja a fényt, és csak a sötétségre vágyik. A fürdőszoba közelsége, még akkor is, ha csak néhány lépést spórolunk meg, szintén tényező lehet. A gyakori csobogók számára ezek a lépések összeadódnak. Rosenblatt egy másik, valamivel nemesebb okot is felvet az ágyhelyzet megválasztására. A férfiak az ágy ajtóhoz közelebbi oldalán alhatnak, hogy még alvás közben is őrizzék a partnerüket.
Egy 2011-es felmérés odáig megy, hogy az ágy bal oldala boldogabb hely. A felméréshez – amelyet egy szállodalánc szponzorált – 3000 felnőttet kérdeztek meg arról, hogy mennyire boldogok otthon és a munkahelyükön, és persze arról is, hogy az ágy melyik oldalán alszanak.
A legboldogabb és legjobban beilleszkedett résztvevők arról számoltak be, hogy az ágy bal oldala az övék. A kutatók azt is megjegyezték, hogy ezen „általában vidámabb” alvók többsége nem volt hajlandó oldalt cserélni a jobboldaliakkal. Úgy tűnik, még a szeretetnek is van határa.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a felmérésből nem derül ki egyértelműen, hogy az ágy bal oldala tette-e boldogabbá az embereket, vagy a boldogabb emberek csak vonzódtak ahhoz az oldalhoz.
A nap végén (szó szerint) az ágy egyik oldala iránti, megszokott preferenciának nem biztos, hogy nagy jelentősége van. Általánosságban azonban annak megértése, hogy miért tesszük azt, amit teszünk, fontos része lehet az egészséges, fenntartható döntések meghozatalának.
