Szerinte a régió vitathatatlanul Európához tartozik, az ott élő népek mindig is a részei akartak lenni, de elválasztja őket egy cordon sanitaire, amit végre le kellene bontanunk.
– Egy tökéletes világban a Nyugat-Balkán már rég az EU-ban lenne, és fel sem vetődnének olyan ötletek, mint a fokozatos integráció – jelentette ki arra utalva, hogy Brüsszelben és Strasbourgban még a bővítéspártiak is gyakran óvatoskodnak, olyan megoldásokon törik a fejüket, amelyek szerint a csatlakozási eljárás nem egyirányú utca, hanem egyfajta csiki-csuki lenne, amiben nemcsak egyet előre, hanem egyet hátra is lehet bármikor lépni.
– Ha a fokozatos integráció a kölcsönös bizalmat hivatott erősíteni, akkor hasznos lehet. De az ördög a részletekben rejlik, és le kell szögeznünk, hogy ez nem fokozatos tagfelvételt jelent, mert azt senki nem fogadná el. A Nyugat-Balkán államai „teljes tagságra” neveztek be, ezt ígérték nekik – szögezte le a miniszter. Hozzátette: az uniónak világossá kell tennie azt, hogy bízik a szóban forgó országokban, és elkötelezett a bővítés mellett, máskülönben hitelét veszti.
A magyar álláspont tehát az, hogy a Nyugat-Balkán integrációját fel kell gyorsítani. Ez határozza meg a soros elnökség programját is, de a helyzet nem egyszerű. A munkát a politikai alapok megerősítésével kell kezdeni, aminek érdekében a kormány két uniós csúcsot szerve: egyet a Nyugat-Balkánon, egyet Budapesten.
Bóka János egyébiránt hangsúlyozta: a Nyugat-Balkán biztonsági és gazdasági szempontból egyaránt rendkívül fontos. Számtalan gazdasági lehetőséget, óriási növekedési potenciált rejt magában, miközben az Európa irányuló egyik fő illegális migrációs útvonalon fekszik, és az államközösség energiaellátásának biztosítása szempontjából is megkerülhetetlen. Az EU szerepvállalása mindezekre tekintettel messze elmarad a lehetőségeitől.
Magyarország viszont igyekszik ráirányítani a reflektorfényt a Nyugat-Balkánra, ahol nagy tapasztalatokat szerzett, a vajdasági magyarság révén jelen is van, és Szerbiával közösen bebizonyította, hogy van lehetőség a megbékélésre, a történelmi sértettségen való felülemelkedésre a közös jó és boldogulás reményében.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter indított, hogy a Balkán hosszú időn át a nagyhatalmak ütközőzónája volt, s bár a délszláv háborúk lezárása óta a helyzete stabilnak tűnik, a felszín alatt a régi feszültségek még mindig jelen vannak. A vallási és etnikai nézetkülönbségek gyorsan eszkalálódó válságokhoz vezethetnek, a szervezett bűnözés mellett új kihívásként pedig a 2010-es években megjelent az illegális migráció.
– Magyarország mindent megtesz a feszültség enyhítése érdekében – jelentette ki az utóbbi években rendkívül aktívvá váló diplomáciai munka és a biztonsági együttműködések kapcsán. Hozzátette: ennek elismerése, hogy a NATO legnagyobb katonai missziója, a KFOR vezetését is sikerült elnyerni, és nem mellékes az sem, hogy ennek ideje alatt nem történt incidens. – A magyar katonák helyt álltak, és helyt állnak egy másik misszióban, Bosznia-Hercegovinában is, ahol talán még érzékenyebb a helyzet, mint Koszovóban – mondta.
A tárcavezető hangsúlyozta: az elmúlt években a világ kiszámíthatatlanabb, veszélyesebb lett. – A veszélyek korát éljük. Az egész bolygót ez jellemzi. De a saját régiónkban is jelentősen romlott a biztonsági helyzet – jelezte, s úgy fogalmazott: az orosz-ukrán háború egy nyílt seb Európa testén.
Ez szerinte mások számára egy távoli konfliktus, nekünk viszont a szomszédunkban zajlik. Ezért az első napjától a tűzszünet és béketárgyalások mellett állunk. Nem küldünk fegyver, katonát. Nem akarunk NATO csapatoka Ukrajnában, mer ez iszonyatosan veszélyes lenne. Mint rámutatott, ez a konfliktus beszivárog a Nyugat-Balkánba is, mivel a nemzetközi közösség kiterjesztette azt, egy globális gazdasági válsággá dagasztotta, ami közvetlenül kihat például az illegális migrációra. Bőven van tehát tennivaló.
