Az utóbbi időszakban több országban újra felmerült a jegybanki függetlenség kérdésköre, amely problémakör Magyarország esetében különösen markánsan jelent meg, állapítptta meg Horváth Bianka, aki szerint ennek oka a hazai gazdaság jelenlegi pályája (magasabb infláció melletti alacsonyabb gazdasági teljesítmény) miatt a rövid távú növekedésorientált gazdaságpolitika és a hosszú távú árstabilitást célzó monetáris politika között fennálló érdekellentét.
„Kulcsfontosságú, hogy a növekedés helyreállításához először az árstabilitást szükséges fenntartható módon elérni, aminek alapvető feltétele a jegybanki függetlenség biztosítása és a hitelesség fenntartása” – mutatott rá a szakértő.
A függetlenség a jegybanki működés sarokpontja, amiről elméleti és gyakorlati összefüggésben is széleskörű szakmai konszenzus alakult ki az elmúlt évtizedekben – emelte ki Horváth Bianka.
A szakértő rámutatott: a jegybanki függetlenség megerősítése – mint a 70-es, 80-as évek inflációs kihívásaira adott válasz – egyértelmű célként jelent meg a korszak során, hiszen csak a kormányzattól független jegybank képes hosszú távon biztosítani a törvényben rögzített céljainak érvényesülését, az árstabilitás elérését és fenntartását. A jelenbeli növekedés előtérbe helyezése – akár az árstabilitás, és így a tartósan magasabb növekedés feladásának árán is – bár átmenetileg népszerű lehet, ugyanakkor nem fenntartható. A látszólagos előnyök már rövid időn belül fokozódó inflációs nyomást okozhatnak, ami ronthatja a gazdaság hosszabb távú növekedési kilátásait. A hosszú távú gazdasági stabilitás érdekében ezért egy független intézményt kell megbízni az árstabilitás feletti őrködéssel. A függetlenség kiterjed működési, személyi, intézményi, pénzügyi és jogi aspektusokra is.
A jegybanki függetlenség olyan alapérték, amely biztosítékot ad arra, hogy a központi bank a rövid távú, átmeneti céloktól elvonatkoztatva hosszú távú, törvényben rögzített mandátumára, az árstabilitásra tudjon koncentrálni, hangsúlyozza Horváth Bianka, aki szerint a monetáris politikába való politikai beavatkozás negatív hatásait nemcsak elméleti, hanem a gyakorlati és történelmi tapasztalatok is bizonyítják.
Számos gazdaságtörténeti elemzés támasztja alá, hogy a független jegybankok sikeresebbek az infláció visszaszorításában – hangsúlyozza Horváth Bianka.
A szakértő szerint az árstabilitás elérését és fenntartását célzó monetáris politikai stratégia csak akkor lehet hiteles és így hatékony, ha a jegybank független a rövid távú előnyöket előtérbe helyező politikai nyomástól.
„A jegybanki lépések hatásaiba, azaz a monetáris transzmisszióba való külső beavatkozás sérti a jegybankok függetlenségét és korlátozza a monetáris politikai döntések hatékonyságát, továbbá szűkíti a monetáris politika mozgásterét, ezáltal távolabb visz az optimális gazdaságpolitikai kimenetektől is. Következésképp csak egy független és hiteles jegybank teremtheti meg az árstabilitás feltételeit azáltal, hogy a kiszámítható gazdasági környezetet biztosít, horgonyozza a gazdasági szereplők várakozásait, valamint stabilizálja a pénzpiaci folyamatokat” – emelte ki az MNB szakembere.
A monetáris politika hitelességét rombolni próbáló kommunikáció és a jegybanki eszközök hatékonyságát korlátozó szabályozói lépések sértik és rontják a jegybank függetlenségét, szögezte le Horváth Bianka.
„Azáltal, hogy egyes kormányzati intézkedések szűkítik a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai mozgásterét, megnehezítik az árstabilitás mielőbbi elérését is” – mutatott rá.
„A kamatsapkák, -stopok és -plafonok, valamint a pénzpiaci szereplőket érintő szabályozói döntések sértik a monetáris transzmisszió kamatcsatornáját, ezáltal akadályozva a sikeres dezinflációhoz szükséges kamatkondíciók begyűrűzését a reálgazdaságba. Ezen szabályozások hatására az infláció sikeres csökkentése érdekében a jegybank arra kényszerülhet, hogy a korábban vártnál tovább tartsa fent a szigorú monetáris kondíciókat. Emellett a magasabb hozamot remélő, alternatív eszközökhöz hozzáférő szereplők az intézkedések mellékhatásaként növelhetik a devizaeszközök iránti keresletet, így csökkentve a forint elleni spekulatív pozíciók felvételének költségét és növelve az ország sérülékenységét. A kockázati megítélés romlása pedig egy hazánkhoz hasonló, kis nyitott gazdaságban az infláció újbóli megugrásához vezethet” – állapítja meg a szakember.
Az üzemanyagokra és egyes alapvető élelmiszerekre vonatkozó ársapkák az árstabilitás újbóli elérésére késleltető hatást fejtettek ki, tette hozzá.
Habár az ársapkák az infláció leküzdését célozták, a mellékhatások számottevőek voltak: az árazó szereplők más termékek árrésének növelésén – és így az infláció további fűtésén – keresztül ellensúlyozták az árbefagyasztásból származó potenciális veszteségeiket Horváth Bianka meglátása szerint.
„A szabályozások monetáris politikai mozgásteret beszűkítő hatásai mellett a jegybank inflációs küzdelmét hiteltelenítő kommunikációs stratégia szintén gyengíti a transzmissziót. Ezek nyomán csorbul a gazdaságpolitikai döntésekért felelős intézményekbe vetett bizalom, az így kialakuló bizonytalan környezetben pedig a gazdasági szereplők kamatdöntésre adott reakciói eltérhetnek a jegybank által várttól. A kamatdöntés idejére fókuszáló és a monetáris politikai döntések befolyásolását célzó kommunikáció tehát súlyosan veszélyezteti a jegybanki hitelességet” – állapítja meg a szakember.
Horváth Bianka úgy látja, hogy míg a monetáris transzmissziót korlátozó lépések közvetlenül, a jegybanki hitelesség csorbítására irányuló kísérletek közvetetten veszélyeztetik az inflációs cél elérését. „A transzmissziós csatornák gyengítése így azt eredményezi, hogy a jegybank szűkebb és kevesebb csatornán keresztül nagyobb tűzerővel tudja csak elérni ugyanazt az inflációcsökkentő hatást”.
Rámutat: a jegybanki hitelességben megrendülő bizalom következtében a gazdasági szereplők inflációs várakozásai emelkedhetnek, ezáltal egy önbeteljesítő jóslatként az infláció is magasabb lehet. „Minél hitelesebb egy jegybank és minél hatékonyabb a monetáris politikai lépések begyűrűzése a gazdaságba, annál könnyebb és gyorsabb az infláció elleni fellépés. Az is lényeges, hogy a magas infláció negatívan hat a költségvetés helyzetére, az államadósság finanszírozására, a hitelminősítésekre, valamint általánosan a gazdasági szereplők bizalmára. Az infláció tehát ezeken a csatornákon keresztül visszaveti a reálgazdasági aktivitást. A növekedés helyreállításához egyértelműen a bizalom helyreállítása szükséges, aminek alapfeltétele az árstabilitás elérése és fenntartása. A ’70-es évek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy ehhez független és hiteles jegybankra van szükség. Ne kövessük el újra az 50 évvel ezelőtti hibákat!”
A külső nyomás ellenére az MNB kommunikációja és lépései is azt mutatják, hogy a jegybank elkötelezett az árstabilitás elérésében és fenntartásában Horváth Bianka szerint.
„ Ezen célja elérésének viszont alapfeltétele, hogy a függetlensége ne szenvedjen csorbát. Ugyanakkor a jegybank függetlensége önmagában nem garancia az árstabilitás megvalósulására, a sikerhez támogató és a transzmissziót nem korlátozó gazdaságpolitikai környezetre, valamint fegyelmezett költségvetési politikára is szükség van. A magyar gazdaság hosszú távú érdeke az, hogy a független jegybank és a kormányzat egy irányba evezzenek. Minden olyan beavatkozás és kommunikáció, ami sérti a jegybank függetlenségét és hitelességét, távolabb visz az ország dinamikus növekedési pályára állításától” – zárja elemzését Horváth Bianka.
