A Gyalog galopp lett 1975-ben a Monty Python brit humoristacsapat első mozifilmje. A televízióban már rutinosnak számított a társulat a Monty Python Repülő Cirkusza című műsoruk révén (melynek jeleneteiből egy válogatást a mozik is vetítettek And Now for Something Completely Different címmel), de igazi mozifilmet mindegyikük ekkor készített először.
Objektum doboz
A film eredeti címe Monty Python and the Holy Grail, azaz ’Monty Python és a Szent Grál’. A magyar cím a filmbeli lovagok vicces közlekedési módszerére utal, ugyanis gyalog imitálják a lovaglást, közben kókuszdiókat összeütögetve patakopogás helyett.
A film szűkös költségvetését szponzorok adták össze, köztük olyan híres zenészekkel, mint a Led Zeppelin, a Pink Floyd, a Jethro Tull, vagy a Genesis tagjai, akik mind rajongói voltak a Monty Python tévés munkásságának.
A zenészek nagylelkűségében az is közrejátszott, hogy az akkori brit törvények értelmében az ilyesfajta finanszírozást leírhatták az adóalapjukból, és egy film készítése közben nehéz ellenőrizni, pontosan mennyi is a ténylegesen elköltött összeg…
A legelső forgatási nap különösen nehezen indult az Artúrt királyt (is) játszó Graham Chapman alkoholizmusa miatt. Chapman szenvedélybetegsége ekkor már olyan súlyos volt, hogy nem is tudott normálisan funkcionálni a napi szükséges alkoholmennyiség nélkül, a skóciai vidéki helyszínen viszont ehhez nem jutott hozzá.
Az elhíresült nyulas jelenetben egy igazi, élő fehér nyulat alakítottak át piros festékkel „vérnyúllá”, mely festékről csak utólag derült ki, hogy szinte lemoshatatlan ilyen szőrméről. A fél stáb azon dolgozott, hogy valahogy az eredeti állapotába hozza a nyulat, mielőtt visszaadják a tulajdonosának, de ez nem sikerült. Terry Gilliam utólag azt nyilatkozta, hogy ha lett volna egy kis filmkészítői rutinjuk, akkor egyszerűen kicserélték volna egy ugyanolyan nyúlra.
A Fekete Lovaggal vívott párbajjelenetben úgy oldották meg a végtagok levágását, hogy a szükséges snittekben egy valódi féllábú ember bújt a páncélba. Amikor pedig már nincs egyetlen lába sem a lovagnak, akkor valójában egy földbe ásott gödörben áll.
Ez az egyetlen Monty Python-produkció, amiben a női karaktereket igazi nők játsszák (kivéve Dennis anyját, akit Terry Jones alakított). Az összes többi filmjükben és tévés szkeccsükben nagyrészt a társulat tagjai bújtak női ruhákba.
A Monty Python tagjai a nagy sikere és a kultikus státusza ellenére ezt a filmjüket szerették a legkevésbé. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy a forgatáson
nagyon sokat szenvedtek a szűkös körülmények miatt, például rendszeresen áztak-fáztak a skóciai időjárásban, miközben a hoteljükben nem volt mindenkinek elég melegvíz.
A társulat tagjai szokásukhoz híven több karaktert is eljátszottak a filmben. A legtöbbet közülük Michael Palin, összesen tizenkettőt. A leghíresebb szereplőt viszont nem Monty Python-tag alakította: Isten egy 19. századi angol krikettjátékos, W. G. Grace arcképével jelenik meg a filmben.
A film promóciós körútján a készítőknek leggyakrabban azt a kérdést tették fel, hogy miről fog szólni a következő filmjük. Ekkor még fogalmuk sem volt erről, ezért Eric Idle mindig egy poénnal válaszolt, miszerint Jézus Krisztusról. A poénból aztán valóság vált, hiszen a Monty Python következő mozifilmje a Brian élete lett.
A Gyalog galoppot 1975. április 3-án mutatták be Nagy-Britannia mozijaiban. A magyar filmvásznakra több mint két évvel később, 1977. augusztus 11-én jutott el. A filmből nagysikerű színpadi musical is készült 2006-ban Spamalot címmel. Az eredeti film pedig most újra műsorra kerül néhány kiválasztott hazai moziban.
