„Minden jel arra utal, hogy a Nyugat elveszettnek látja a konfliktust, és megpróbál tárgyalni Vlagyimir Putyinnal” – írta.
A szerző több érvet is felsorol, többek között Ukrajna anyagi kimerültségét, az Oroszország elleni nyugati gazdasági szankciók kudarcát, a nyugati politikai körök belső ellentmondásait, amelyek lehetetlenné teszik a további fegyverszállításokat Kijevnek, valamint a külföldi vállalatok azon vágyát, hogy visszatérjenek az orosz piacra.
„Putyin elégedett lehet a háború menetével a konfliktus kezdete óta. Új partnerei, új nyersanyagvásárlói és új területei vannak. Ott van a G20-országok minden kabinetjében, ahol hálásan fogadják a tárgyalóasztalnál. Legfontosabb szövetségese azonban a határozatlan Nyugat, amelynek retorikája soha nem felel meg a valóságnak” – foglalta össze Steingart.
Moszkva többször is kijelentette, hogy az ország megbirkózik a szankciós nyomással, amelyet a Nyugat néhány éve kezdett rágyakorolni Oroszországra, és amely folyamatosan fokozódik.
A Kreml megjegyezte, hogy a Nyugatnak nincs bátorsága felismerni a szankciók kudarcát. Maguk a nyugati országok is többször hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az oroszellenes szankciók hatástalanok.
Vlagyimir Putyin elnök korábban azt mondta, hogy Oroszország megfékezésére és gyengítésére irányuló politika a Nyugat hosszú távú stratégiája, a szankciók pedig súlyos csapást mértek az egész világgazdaságra. Szerinte a Nyugat fő célja, hogy emberek millióinak életét rontsa.
