Valószínűleg nehéz lenne olyan emberrel találkozni, aki még soha életében nem tapasztalt meg a rossz hangulatot.
Az Arizonai Egyetem kutatói úgy döntöttek, hogy jobban megértik a témát, és eredményeiket a Frontiers in Communication című szaklapban publikálták.
A kutatók fő megállapítása az volt, hogy a rossz hangulatban lévő emberek nagyobb valószínűséggel veszik észre a pontatlanságokat abban, amit olvasnak vagy hallgatnak. Ez azzal függ össze, ahogyan az agyunk feldolgozza a nyelvet, és úgy tűnik, hogy a rossz hangulat ezt jelentősen befolyásolja.
Mint Jos van Berkum, az Utrechti Egyetem munkatársa rámutat, a rossz hangulatot általában a mogorvasággal, a stresszes állapottal vagy a körülöttünk lévők kijelentéseinek elfogult értelmezésével hozzuk összefüggésbe.
A valóságban azonban sokkal szélesebb körű következmények jönnek szóba. Többek között az emberi agy bizonyos tevékenységek végzésére való képességének megváltozásáról van szó.
Ha egyetlen mondatban próbálnánk összefoglalni a tanulmány következtetéseit, az így hangzana: amikor rosszabb a hangulatunk, óvatosabbak és elemzőbbek leszünk. Ez viszont növeli a hajlamunkat arra, hogy arra koncentráljunk, amit éppen csinálunk.
Mielőtt azonban erre a következtetésre jutottak volna, a kutatók arra kérték az embereket, hogy vegyenek részt egy kísérletben. Arra kérték őket, hogy nézzenek meg egy szomorú filmet vagy egy vicces tévésorozatot. A hangulatukat egy kérdőív segítségével is felmérték, mind a vetítés előtt, mind pedig utána. Kiderült, hogy míg a vicces film nem volt hatással az önkéntesek hangulatára, addig a szomorú film inkább rontotta a mentális közérzetüket.
A vizsgálat következő részében érzelmileg semleges, négy különböző történetet tükröző felvételeket hallgattak meg, amelyek mindegyike olyan mondatot tartalmazott, amely vagy megerősítette, vagy megkérdőjelezte a résztvevők bizonyos tényekre vonatkozó ismereteit. A mondat egy számítógép képernyőjén jelent meg, miközben a résztvevők agyhullámait elektroenkefalográfiával figyelték.
Egy példa? Bekapcsolt fényekkel kevesebbet láthatunk – ez egy autóvezetésről szóló történet végén elhelyezett mondat volt. Később, egy másik történet kapcsán – ezúttal a csillagnézéssel kapcsolatban – egy olyan mondat szerepel, amely ennek éppen az ellenkezőjét sugallja, azaz kikapcsolt lámpánál kevesebbet látunk. Idővel a szerzők elkezdték összekeverni a dolgokat, így azok az adott történettel kapcsolatban értelmetlenné váltak.
A kísérlet egyik kulcsfontosságú szakasza arra vonatkozott, hogy megnézzék, hogyan reagál az agy ezekre az ellentmondásokra. Különösen érdekes volt természetesen a hangulat és a résztvevők hibák felismerésének képessége közötti kapcsolat.
Mint kiderült, a rossz hangulat összefüggött az újraelemzés képességének szentelt agyi aktivitással. Jelzésértékű, hogy ez még ugyanazon egyéneknél is észrevehető volt – egyszer negatív, máskor pozitív hangulatba kerültek. Összefoglalva, láthatjuk, hogy ez a képesség nem a személyes hajlamnak, hanem a pillanatnyi hangulatnak köszönhető.
