Nagy János azt mondta: a magyar nemzet képes volt ellenállni a Nyugatról, Keletről vagy Délről rá zúduló túlerőnek, megálljt parancsolni Bécs németesítő törekvéseinek, mint ahogy „volt erőnk kihúzni” a totalitarizmus lélekromboló és a kommunizmus embernyomorító évtizedeit is.
„Túléltük, mert tudtuk”: ha a jég el is veri a kalászok egy részét, a java mindig állva marad, készen arra, hogy a belőlük vetett búza jövő évre harminc-, hatvan- vagy éppen százannyit teremjen„ – fogalmazott.
Kiemelte, hogy Karcag, a Nagykunság és az Alföld a magyar szabadságszeretet természetes élettere.
1848 tavaszán Európa számos városában tört elő a szabadságvágy: Palermo, Párizs, Bécs, Berlin, Milánó és Pest, ahol egymás után lobbantak föl a ”szabadság őrtüzei„ – sorolta, rámutatva, hogy a ”szabadság magvai„ azonban mégsem tudtak mindenhol, csak a ”drága magyar anyaföldben szárba szökkenni„.
A mi szabadságunk azért tudott megmaradni, mert ott állt mögötte teljes erejében a magyar vidék. Hátország nélkül a mi forradalmunk is csak egy szalmaláng lobbanása lett volna – hangoztatta.
Ennek a hátországnak kitüntetett helye volt az Alföld, a kun kerület és maga Karcag városa. A karcagi nemzetőrök már 1848 nyarán hadba vonultak le a Délvidékre, mentek harcolni a magyar szabadságért, ”otthonról hazamentek„, hiszen a vajdasági magyar településeken testvéreket és unokatestvéreket védtek meg – idézte fel.
Nagy János azt mondta: a karcagiak – akik már két minisztert is adtak a polgári kormányoknak, ”nem is akármilyeneket„ – már 176 évvel ezelőtt is megmutatták, de ma is ezt hirdetik: ”nincsen elveszett tű, a miénk az igazság, mondván, Isten az igaz ügyet sosem hagyja el„.
A karcagiakhoz szólva azt mondta: ”ha önök nem támogatnak, bátorítanak, imádkoznak értünk, akkor nem valósult volna meg az elmúlt 14 év megannyi vívmánya„. Nem lenne új Alaptörvényünk, nem történhetett volna meg a nemzet határokon átívelő egyesítése, nem tudták volna felépíteni az új családtámogatási rendszert. Nem tudták volna megvédeni a magyar földet és nem tudták volna megóvni a hazát sem attól, hogy egy testvérháború oltárán áldozzák fel minden életerejüket – sorolta. Hozzátette: a ”negyvennyolcas út„ az, hogy a magyar katonákat ne vigyék külföldre.
Nagy János kitért arra is, hogy 1848-49 fényében vizsgálva tisztábban látszanak a mai kor kihívásai. ”Tisztán látszik, ki az, akinek a haza minden előtt és ki az, akinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete„ – fogalmazott. Mint mondta: sok száz éves tapasztalat, hogy akadtak közöttünk olyanok, akik egyéni érdekeiket a haza érdekei fölé helyezték, akik ”muszkavezetőként, náci kollaboránsként, szolnoki munkás-paraszt kormányként hintettek virágot a megszálló gondolatok, majd a megszálló csapatok elé„. A történelemóra keserű leckét adott nekünk magyaroknak: lélegzetelállító forradalmaink ugyanis nem elbuktak, hanem leverték őket, és mindig idegen kezek verték le őket – hangsúlyozta.
Mint mondta: 1848-49 fényében látható azt is, hol van a helyünk az ”Európa-házban„. Nekünk magyaroknak nemcsak ezeréves államiságunk, egyedi kultúránk és szabadságharcos hagyományaink vannak, hanem küldetésünk is. A mi küldetésünk annak hirdetése, hogy Európa nemzeteinek együtt, egymás mellett és egymást támogatva kell emelkednie és nem egymás romjain feljebb jutnia – tette hozzá. A mi küldetésünk a 12 pont veleje: legyen béke, szabadság, egyetértés – fogalmazott.
Kiemelte: olyan Európára van szükségünk, amely nem idegen és sokszor láthatatlan erők utasításait, ukázait, birodalmi napi parancsait, bornírt EP-határozatait követi, hanem az európai polgárok érdekében demokratikus megoldásokat keres. Olyan Európára, amely nem megtagadja, hanem megéli zsidó-keresztény kultúráját. Olyan Európára, amely büszkén vállalja, hogy szuverén nemzetek közössége. Olyan Európára, amely építeni, nem pedig elásni akarja a jövőnket, amelyben nincs becsülete a saját nemzetük ellen áskálódóknak, ahol általános közmegvetés illeti a hazánkat és értékeinket megtaposókat – sorolta.
Mi jobban szeretjük a hazánkat, mint amennyire gyűlöljük az ellenségeinket. Mi nem elvenni akarunk a köznek asztaláról, hanem adni a nagyvilágnak. Mi nem áldozatok akarunk lenni, hanem szabadok, és nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni – mondta beszédében az államtitkár.
A negyvenkilences szabadságharc hősei tudták, hogy nem elég megérni a szabadságra, de mindig és mindenkor késznek kell lennünk a szabadság megvédésére is – mondta. Harc és küzdelem nélkül ugyanis nincsen győzelem, de nincs nemzeti megmaradás sem – tette hozzá.
Ha megadjuk magunkat korunk hóbortjainak, a háborús, a migrációs és a genderpropagandának, az nemzeti létünk végét is jelenti – figyelmeztetett. Nagy János kitért arra is, hogy június 9-én valamennyien döntést hozhatunk, milyen Európát szeretnénk. ”Mi európai alternatíva akarunk lenni, nem pedig Európa alternatívája„ – hangoztatta az államtitkár.
