Závogyán Magdolna a Thorma János Múzeum fennállásának 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen hangsúlyozta: „soha ne feledjük el, hogy nagy eleink életüket, vérüket, szabadságukat és lelkük békéjét áldozták érettünk”. Nem valamilyen nehezen megragadható politikai célért, nem mára elfeledett korabeli érdekekért, nem saját boldogulásukért, hanem értünk.
„Az ő életük a mi példaképünk lett, az ő küzdelmük gyümölcsét mi élvezzük, az ő áldozatuk a mi szabadságunknak az ára”. Akikért pedig áldozatot hoznak, az felelősséget kap örökül – fogalmazott.
Az államtitkár szerint a ma emberének nem kell vértanúvá válnia, ám kötelessége helyesen értelmezni és megbecsülni a keservesen kivívott és megőrzött szabadságot.
Az ünnepségen leplezték le Thorma János Magyarországon eddig még nem látott Budavár bevétele 1849-ben című tanulmányfestményét, amely egy trilógiát képez a kiskunhalasi festőművész másik két, szintén az 1848-49-es szabadságharc és forradalom jelentős eseményét ábrázoló festményével.
Závogyán Magdolna kiemelte: a múzeum névadója, a nagybányai iskola mestere, Thorma János nem élt még a forradalom és a szabadságharc idején. Ám a két évtizednyi időtávlat számára még nagyon is élővé tette annak hatásait és eszmeiségét. Ennek a pontos történelmi ismereteken alapuló, hazaszeretettől vezérelt alkotómunkának monumentális eredménye a trilógia, amely immár végre együtt, teljes fényében látható ebben a múzeumban – fogalmazott.
Hangsúlyozta: a nagyszabású történelmi körkép ezzel teljes. A Talpra magyar! és az Aradi vértanúk című festmények mellett egységes egészként adja vissza a forradalom és szabadságharc diadalát és tragikumát. A képek mesterien megkomponált ecsetvonásai között mélységes hazaszeretet, humánum, a nemzetért érzett féltő aggodalom, de a büszkeség is megbújik – értékelt.
Bányai Gábor kormánybiztos, a térség fideszes országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy napjainkban szinte nem is lehet felmérni Petőfi Sándor és társai, valamint a politikusok tetteinek mértékét, akik 1848-ban küzdöttek a magyar szabadságért, hiszen a mostani generációk nem láttak szerencsére háborút, forradalmat, vérontást. Éppen ezért a nemzeti ünnepek az emlékezést szolgálják, és azt, „hogy mindig tudjuk mi a helyes iránytű a nemzet sorsát illetően” – mutatott rá.
Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere a múzeumba érkezett festménytanulmány kapcsán felidézte: régi vágya teljesült Kiskunhalas város közösségének. Thorma János Magyarországon eddig még nem látott Budavár bevétele 1849-ben című festményének bemutatása ugyanis már 2006-ban felmerült. A képet hosszas tárgyalások után március 1-jén a Román Szépművészeti Múzeumból szállítottak Bukarestből a városba – tette hozzá.
Sümegi György művészettörténész elmondta: a leleplezett festmény centrumában a győztes Görgei tábornok, jobbra Nagy Sándor, Aulich Lajos és Knézich Károly tábornokok, balra pedig az osztrák foglyok láthatók.
Felidézte, hogy a főváros 1903. június 25-én írta ki pályázatát 1904. szeptember 15-i beadási határidővel. A beküldött festménynek a korabeli kiírás szerint „olyan jelenetet kell ábrázolnia, mely az esemény történeti jelentőségét és helyi vonatkozását jellemzően kidomborítja, és kellő hatással fejezi ki”. Kilenc művész tizenegy vázlata végül meddő pályázati eredményt hozott – tette hozzá.
A művészettörténész szerint feltételezhető, hogy Thorma János nem küldte be képét a pályázatra, ezért nem szerepel egyetlen korabeli sajtóhíradásban sem, és a kép 1904-ben keletkezhetett.
Hangsúlyozta: Thorma Jánosnak azonban nemcsak a Kiskunhalason most együtt látható három történeti képe van. A legelső, a Dózsa című 1896-ban keletkezett, illetve van egy ötödik is, amelyet 1915-ben festett, és a Kossuth Ferenc az alföldi város parasztküldöttségét fogadja címet kapta.
Pelyach István történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója arról beszélt, hogy 1849. május 21-e, a Budai vár bevétele egy elkerülhetetlen történeti szükségszerűség volt. Ugyanis, ha 1849 tavaszán a magyar kormány komolyan gondolta, hogy Európa nagyhatalmai vagy Amerika ismerje el önálló, független országként, ahhoz az is kellett, hogy a magyar főváros a magyar kormány kezében legyen.
„A szabadságharcot végül leverték, de a nemzet 1849 augusztusáig és még azon túl is, egységes maradt”, ezt jól mutatja, hogy milyen hűen őrizték 1848-49 emlékét, akkor is, amikor nem lehetett – tette hozzá.
A történész szerint „a magyar nemzetnek sok szabadságküzdelme volt, és ezek közül ugyan nagyon kevés volt sikeres, de szinte mindegyikben benne volt a jövő ígérete”. Mint mondta, azért izgalmas a Throma-trilógia, mert történelmi eseményeket mutat be, de ugyanakkor egy történelmi folyamat nagyon pontos és hűséges lenyomata is egyben.
