2024. március 16. szombat. 11:26
Vannak falragaszok, amelyek annyi év múltán is megdobogtatják a szívet. Ez a falragasz ugyanis nem akárhonnan, és nem akármilyen módon került elő, s most itt van az íróasztalomon. Újból és újból elolvasom a hírt, és képzeletem rajongva ugrál a szavaktól. A magyar történelem dicső napja ágaskodik fel a magasba az évfordulón, mi pedig, kései utódok, koszorút fonunk a szavak köré.
Gimnáziumi éveimet tapostam. Rég volt, igaz… Fürj utcai házunk a Németvölgyi temető szomszédságában húzódott meg Budán, a mai Gesztenyéskert helyén, ahol egykoron 1848–49-es hősök is pihentek a pompás sírkövek között. Egy napon, az iskolából hazafelé menet arra lettem figyelmes, hogy emberek tevékenykednek a sírok mellett. A kíváncsiság arra ösztökélt, hogy megnézzem, milyen munkát végeznek az akkor már régóta használaton kívüli sírkertben. Kiderült, hogy Miklós Imre nyugalmazott MÁV-főfelügyelő, idős korában sírtörténész két-három munkás segítségével exhumálást végez, tudniillik a temetőt felszámolják, és a földi maradványokat a Kerepesi (ma Fiumei) úti temetőbe szállítják. A csontokat faládákban helyezték el, a sírtörténész pedig jegyzetelt és fényképezett. Beszédbe elegyedtem velük. Kisvártatva az egyik sírból egy aránylag jó állapotban lévő falragasz került elő, amelyet Miklós Imre – barátsága jeléül – nekem ajándékozott. Ez állt rajta:
„Budavára a miénk! Ma reggel 7 órakor vette be ostrommal Görgei tábornok dicső hadseregével. Az osztrák zsoldosok keményen védelmezték a várat, de a magyar vitézségnek végre engedni voltak kénytelenek. Hentzi osztrák tábornok s várparancsnok halálos sebben fekszik őrizet alatt. Örvendj magyar nép, de el nem bizd magad, hanem készülj ujabb csatákra, hogy uj győzelmeket és végdiadalt arass! Éljen a haza! Budapest, május 21-én 1849. Hajnik Pál középponti rendőri igazgató. Irányi Dániel t. h. korm.-biztos.”
Amikor elém tette a sírtörténész a kis méretű plakátot, látni véltem, hogy mindegyik szó aranyfényben csillog. A falragasz feltámadásának nagy pillanata volt ez hatvanöt évvel ezelőtt! Az érettségi előtt álló ifjú ember megrendülésének pillanata életről és halálról. Hogyan került a falragasz a földbe, a koporsóba? Az elhalálozott vélhetően Budavár ostroma során vesztette életét, jobb esetben, életben maradt, de élete végéig őrizgette a dokumentumot. Többen voltak, akik maguknak tulajdonították a Hentzi testébe fúródott golyót. A vezérőrnagy haláltusájában bevallotta, hogy fél az akasztástól, és azt kívánta, halljon meg minél hamarább, hogy a kivégzést elkerülhesse. Így is történt. A falragaszon olvashatjuk az aláírók, Hajnik Pál és Irányi Dániel nevét. Az országos rendőrkapitány a világosi fegyverletétel után külföldre menekült, követte Kossuthot és a titkára lett. Jelképesen akasztották fel. Irányi Dániel a márciusi ifjak társaságában vállalt tevékeny szerepet, emellett politikus, publicista és ügyvéd is volt. Több csatában vett részt. Vélhetően ő fogalmazta meg a szóban forgó falragaszt. Jelentős szerepe volt az emigrációban. 1849. május 21-e több szempontból is fordulópont volt: ezen a napon állapodott meg Ferenc József osztrák császár I. Miklós orosz cárral kétszázezer katona magyarországi bevetéséről. A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtára őriz egy másik falragaszt. Ez áll benne: „Örömhír! A császári orosz segéd hadsereg erélyes közbenjárására a rég ohajtott áldott béke helyreállíttatott. (…) Éljen felséges Királyunk első Ferenc József! Éljen ennek felséges szövetségesse Miklós czár! Éljen a császári orosz segéd hadsereg főparancsnoka Herceg Paskewitsch. Kelt Debreczenben, augusztus 13-án 1849.”
Akik elfojtják a szabadságot, ezt mindig a törvény és a rend nevében teszik.
A szerző újságíró
