Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin a szavazatok több mint 87%-át szerezte meg a 2024-es oroszországi elnökválasztáson, amelyen a föderáció felnőtt állampolgárainak 73,22% adta le a voksát.
Nyugaton még biztosan sokáig azon fognak csámcsogni, hogy Moszkva csalt, meghamisította az eredményt, de a teljes népességre vetített körülbelül kétharmados támogatottság nem tűnik irreálisnak.
Oroszország gazdasága fejlődik, területileg gyarapszik, a szociális háló erős, és az elmúlt bő 2 esztendő a nyugatos fiatalok és városi értelmiség jelentős részét is kijózanította. Oroszország soha nem volt és soha nem lehet az európai nemzetek egyenjogú tagja, amíg azoknak az Egyesült Államok a felettes énje.
Meg úgy egyébként is… Talán Szergej Lavrov jegyezte meg egyszer keserűen: „Oroszok vagyunk, minket sosem szerettek, legfeljebb féltek tőlünk. Hozzászoktunk.”
Szóval, ami az orosz választók millióit illeti, nem volt más választásuk – csak Putyin. Kinek szívből, kinek orrbefogva. Mindenesetre Oroszország jelenleg csak rá számíthat, és éppen ezért nem volt szükség bődületes csalásokra.
„Egy erős Oroszországról álmodtam. Remélem, hogy az eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy ezt együtt érjük el” – jelentette ki a régi-új elnök a március 18-ra virradó éjszaka. Ahogy az évértékelőjekor, Vlagyimir Vlagyimirovics most sem az ukrajnai háborúra hegyezte ki a mondanivalóját.
Amikor erős Oroszországról beszél, Putyin mindenekelőtt egy olyan országra gondol, amely képes gondoskodni a polgárairól. Az elnöksége kezdetén a humán fejlettségi index tekintetében Oroszország a világ középmezőnyébe tartozott, most az első harmadba.
A várható élettartam a 2000-es 65-ről 72 évre nőtt. Az orosz gazdaság vásárlóerő-paritáson mérve megelőzte Németországét. És még sorolhatnám… Ezek jelentik az igazi erőt.
Természetesen nem mellékes körülmény, hogy Oroszország katonailag is visszakerült a térképre. Bebizonyította: képes megvédeni magát és az érdekeit bárhol a világon. És nincs egyedül.
Erős szövetségesre talált Kínában, tiszteletet ébreszt mindenekelőtt az afrikai országokban: gondoljunk csak a nigeri puccsra! Mikor fordult elő utoljára, hogy tömegek vonulnak az utcára orosz zászlót lengetve és egy orosz vezető arcképével?
Vlagyimir Putyin új elnöki ciklusa fő feladatának tehát mindenekelőtt a társadalmi és gazdasági fejlődést szolgáló programok továbbvitelét jelölte meg. A nyugati sajtó persze nem ezt emelte ki, hanem az ukrajnai háborút.
Ez Moszkva számára valóban fontos, de nem az a cél, aminek minden mást alárendel, hanem egy akadály, amely minden más cél elérését hátráltatja. Nagy különbség!
Ahogy Putyin fogalmazott: „a feladatokat elsősorban a különleges katonai művelet keretében kell megoldani”. Akik tehát arra számítottak, hogy a választás után az elnök általános mozgósítást rendel el, és csúcsra járatja a háborút, pénzt és emberéleteket nem kímélve, most csalódott lehet.
Ha fokozzák is az oroszok az Ukrajnára helyezett nyomást, azt nem olyan mértékben fogják megtenni, hogy az a társadalmi békét és stabilitást veszélyeztesse. Sokan szeretnék ezt, nyilván, de Vlagyimir Vlagyimirovics nem fog kapkodni, és nem fog mindent egy lapra feltenni, amikor az idő az ő oldalán áll.
És valószínűleg a nukleáris holokauszt is – érdeklődés hiányában – elmarad.
„Úgy gondolom, hogy a modern világban minden lehetséges, de már mondtam, és mindenki számára világos, hogy [ezzel] egy lépésre [kerülnénk] a teljes körű harmadik világháborútól. Nem hiszem, hogy ez bárkinek az érdeke” – szögezte le a NATO és Oroszország közvetlen összecsapásának esélyeit firtató kérdésre.
Végezetül két fontos megjegyzést kell kiemelni az éjszakai sajtótájékoztatón elhangzottakból.
„Támogatjuk a béketárgyalásokat, de nem azért, mert az ellenségnek kifogyna a muníciója. És ha nagyon, komolyan, hosszú távon békés, jószomszédi kapcsolatokat akarnak kiépíteni a két állam között. És a szünetet nem az újrafegyverkezésre [akarják felhasználni] 1,5-2 évig” – jelentette ki Putyin.
Fentebb az orosz fiatalok és a liberális értelmiség kapcsán már utaltam arra, hogy a Nyugat maga alatt vágta a fát. Ez pedig azt mutatja, hogy a béke legnagyobb akadálya is a Nyugat mérhetetlen felsőbbrendűsége, a partnerek lenézése – egyszerűbben fogalmazva: az, hogy hazudnak.
Oroszországot átverték a NATO-bővítésekkel, megsértették az érdekszféráját Grúziában és Ukrajnában, majd a csillagot is lehazudták az égről Minszkben, hogy időt nyerjenek Ukrajna felfegyverzéséhez, és annak a háborúnak a kirobbantására, de legalábbis megkockáztatására, amelyet 2022. február 22-e óta egyesegyedül Moszkva nyakába varrnak.
Bizalom nélkül nehéz tárgyalni. És a történtek után nem Moszkvának kell a szavahihetőségét, szándékai komolyságát demonstrálnia.
S hogy mi jöhet ezek után? Azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Támpontként álljon itt egy Putyin-idézet: „Nem zárom ki, hogy tekintettel a ma zajló tragikus eseményekre, valamikor kénytelenek leszünk létrehozni egy bizonyos ’egészségügyi zónát’ a mai kijevi rezsimnek alárendelt területeken.”
