2022 júliusában a Science magazin arról számolt be, hogy a tekintélyes Nature folyóiratban megjelent 2006-os kulcsfontosságú kutatási tanulmány, amely a béta-amiloid nevű agyi fehérje egy altípusát azonosította az Alzheimer-kór okaként, hamisított adatokon alapulhatott.
Egy évvel korábban, 2021 júniusában az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság engedélyezte az aducanumabot, egy béta-amiloidot célzó antitestet, mint az Alzheimer-kór kezelését, annak ellenére, hogy az alkalmazását alátámasztó adatok hiányosak és ellentmondásosak voltak.
Egyes orvosok úgy vélik, hogy az aducanumabot soha nem lett volna szabad engedélyezni, míg mások fenntartják, hogy esélyt kell adni neki.
Ha emberek millióinak van szüksége hatékony kezelésre, miért tapogatóznak még mindig a kutatók az emberiséget érintő, vitathatatlanul egyik legfontosabb betegség gyógymódjának keresésében?
A béta-amiloid rutinból való menekülés
A tudósok évek óta arra összpontosítanak, hogy az Alzheimer-kór új kezelési módját próbálják kidolgozni azáltal, hogy megakadályozzák a béta-amiloid nevű titokzatos fehérje agykárosító csomóinak kialakulását.
Valójában a tudósok, vitathatóan egyfajta intellektuális rutinba kerültek, amikor szinte kizárólag erre a megközelítésre koncentráltak, gyakran elhanyagolva vagy akár figyelmen kívül hagyva más lehetséges magyarázatokat.
Sajnálatos módon ez a rendellenes fehérjecsomók tanulmányozására irányuló elkötelezettség nem vezetett hasznos gyógyszerhez vagy terápiához. Az Alzheimer-kórról való új, „a csomókon kívüli” gondolkodásmód szükségessége az agytudomány egyik legfontosabb prioritásává kezd válni.
A torontói University Health Network részét képező Krembil Agykutató Intézetben működő laboratóriumom az Alzheimer-kór új elméletét dolgozza ki.
Az elmúlt 30 év kutatásai alapján az Alzheimer-kórra már nem elsősorban az agy betegségeként tekintenek. Inkább úgy gondolják, hogy az Alzheimer-kór elsősorban az agyon belüli immunrendszer rendellenessége.
Az immunrendszer, amely a test minden szervében megtalálható, olyan sejtek és molekulák gyűjteménye, amelyek harmóniában működnek, hogy segítsék a sérülések helyreállítását és védelmet nyújtsanak az idegen behatolókkal szemben.
Amikor valaki megbotlik és elesik, az immunrendszer segít a sérült szövetek helyreállításában. Amikor valaki vírusos vagy bakteriális fertőzést tapasztal, az immunrendszer segít a mikrobiális betolakodók elleni küzdelemben.
Pontosan ugyanezek a folyamatok vannak jelen az agyban is. Ha fejsérülés történik, az agy immunrendszere beindul, hogy segítsen a javításban. Amikor baktériumok vannak jelen az agyban, az immunrendszer ott van, hogy visszavágjon.
Az Alzheimer-kór mint autoimmun betegség
Úgy vélik, hogy a béta-amiloid nem egy rendellenesen termelődő fehérje, hanem egy normálisan előforduló molekula, amely az agy immunrendszerének része. Ennek ott kell lennie.
Amikor agyi trauma történik, vagy amikor baktériumok vannak jelen az agyban, a béta-amiloid kulcsfontosságú szerepet játszik az agy átfogó immunválaszában. És itt kezdődik a probléma.
A baktériumok membránját és az agysejtek membránját alkotó zsírmolekulák közötti feltűnő hasonlóság miatt a béta-amiloid nem tud különbséget tenni a behatoló baktériumok és a gazdaszervezet agysejtjei között, és tévesen éppen azokat az agysejteket támadja meg, amelyeket védenie kellene.
Ez az agysejtek működésének krónikus, fokozatos elvesztéséhez vezet, ami végül demenciában csúcsosodik ki – mindez azért, mert a szervezetünk immunrendszere nem tud különbséget tenni a baktériumok és az agysejtek között.
Ha az Alzheimer-kór az agy immunrendszerének az ellen a szerv ellen intézett félreirányított támadásának tekinthető, amelyet védenie kellene, akkor az Alzheimer-kór autoimmun betegségként jelenik meg.
Számos olyan autoimmun betegségtípus létezik, mint például a reumatoid artritisz, amelyben az autoantitestek döntő szerepet játszanak a betegség kialakulásában, és amelyek esetében a szteroidalapú terápiák hatékonyak lehetnek. Ezek a terápiák azonban nem működnek az Alzheimer-kór ellen.
Az agy egy nagyon különleges szerv, amelyet a világegyetem legösszetettebb szerkezeteként tartanak számon.
Bár az autoimmun betegségek kezelésében hagyományosan használt gyógyszerek nem biztos, hogy működnek az Alzheimer-kór ellen, szilárd meggyőződésük ezeknek a tudósoknak, hogy az agy más immunszabályozó útvonalainak megcélzása a betegség új és hatékony kezelési módszereihez fog vezetni.
A betegség egyéb elméletei
Az Alzheimer-kór ezen autoimmun elmélete mellett számos más új és változatos elmélet is kezd megjelenni. Egyes tudósok például úgy vélik, hogy az Alzheimer-kór a mitokondriumoknak nevezett apró sejtszerkezetek – a minden agysejtben található energiagyárak – betegsége.
A mitokondriumok a belélegzett levegőből származó oxigént és a táplálékból származó glükózt alakítják át az emlékezéshez és a gondolkodáshoz szükséges energiává.
Egyesek azt állítják, hogy ez egy bizonyos agyi fertőzés végeredménye, és gyakran a szájból származó baktériumokat tartják a bűnösnek. Mások szerint a betegség az agyban lévő fémek, esetleg a cink, a réz vagy a vas rendellenes kezeléséből eredhet.
Örömteli, hogy új gondolkodásmódot látunk erről az évszázados betegségről. A demencia jelenleg több mint 50 millió embert érint világszerte, és minden harmadik másodpercben új diagnózist állítanak fel. Az Alzheimer-kórral élők gyakran képtelenek felismerni saját gyermekeiket vagy akár több mint 50 éve velük élő házastársukat.
Az Alzheimer-kór olyan közegészségügyi válsághelyzet, amely innovatív ötletekre és új irányokra van szükség.
A demenciával élő emberek és családok jóléte, valamint a demencia egyre növekvő költségeivel és igényeivel küzdő, már amúgy is feszült egészségügyi ellátórendszerünkre gyakorolt társadalmi-gazdasági hatás miatt jobban meg kell értenünk az Alzheimer-kórt, annak okait, valamint azt, hogy mit tehetünk a kezeléséért és a vele élő emberek és családok megsegítéséért.
