Alexander hatéves korában, 1952 nyarán kapta el a járványos gyermekbénulást Texasban. A fertőzés következtében Alexander nyaktól lefelé lebénult, és képtelen volt önállóan lélegezni, ezért az orvosok vastüdőbe helyezték, ami akkoriban a legmodernebb életfenntartó technológia volt.
Objektum doboz
A következő évtizedekben Alexander leérettségizett, ügyvéd lett, és egy könyvet is írt az életéről.
A járványos gyermekbénulás vagy poliomielitisz a poliovírus okozta megbetegedés következtében alakulhat ki. Sok fertőzöttnél nem jelentkeznek tünetek, de kétszáz emberből egy egész életére lebénul.
Az Egyesült Államokban Paul Alexander halálát követően már csak egy beteg él, aki vastüdőt használ.
A vastüdőt a 20. század első felében Európában és az Egyesült Államokban lezajlott gyermekbénulás-járványok következtében vezették be. Az elsőt 1928-ban használták egy nyolcéves kislány megmentésére.
1955-ben Jonas Salk virológus bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát a gyermekbénulás megelőzésére. A tudós először saját magán és családján tesztelte az oltóanyagot, majd több mint másfél millió gyermeken és több ezer önkéntesen tesztelték a vakcinát. A sikeresség után megindulhatott az oltóanyag tömeggyártása. A betegség felszámolására tett erőfeszítések hatalmas mértékben csökkentették a megbetegedések számát.
