A méh izomszövetéből kiinduló, jóindulatú daganat, vagyis a mióma egy hormonfüggő daganattípus, amely nagymértékben reagál a szervezet ösztrogénszintjére, ugyanis megjelenéséhez és növekedéséhez ösztrogénhatásra van szükség. Éppen ezért a fogamzókorú nők a leginkább veszélyeztetettek – főleg ha ösztrogéndominanciával küzdenek –, klimax után és a pubertáskor előtt általában nem fedezhető fel mióma jelenléte.
Azoknál is nőknél, akiknél jelen van a mióma sem feltétlenül a tünetek hívják fel erre a figyelmet, ugyanis ötven–nyolcvan százalékban tünetmentes jelenségről van szó – mondta el dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati műtétek specialistája. Ha mégis kialakulnak tünetek, azok jellege, erőssége a mióma méretétől, elhelyezkedésétől és másodlagos elváltozásaitól függ.
Az alábbi panaszok vethetik fel a jóindulatú daganat meglétének gyanúját: fájdalom a szexuális együttlét alatt, vérzési rendellenességek, bő, tartós hüvelyi folyás, kismedencei fájdalom, gyakori húgyúti fertőzés, fájdalmas vizelés, meddőség, többszöri vetélés, vérszegénység.
Ritkább esetben, de az is előfordulhat, hogy a mióma egy vénát nyom, amely következményes trombózishoz is vezethet. Ugyancsak okozhat szülési akadályt a daganat, ugyanis a szülés alatt fekvési, beilleszkedési, tartási rendellenességeket, fájásgyengeséget is okozhat. További ritka, de súlyos szövődmény lehet, hogy a miómagöbök rosszindulatú daganattá, úgynevezett leiomyosarcomává alakulnak, ilyenkor az onkológiai protokoll szerint kell kezelni a betegséget.
Hogyan lehet diagnosztizálni a miómát?
A mióma diagnózisához hüvelyi vizsgálat és hüvelyi vagy hasi ultrahangvizsgálat szükséges, amelyek segítségével eldönthető, hogy egyszeres vagy többszörös daganatról van-e szó, illetve azt is, hogy a méh belső felületét bedomborító, a méh izomállományát kiszélesítő vagy a hasüreg felé növekedő formában helyezkednek-e el ezek a kemény, jól körülhatárolható, gömbszerű gócok. Bizonyos esetekben a pontos diagnózishoz fentieken kívül szükséges lehet még 3D-ultrahang, MR-vizsgálat és méhnyálkahártya-mintavétel is.
Gyógyszer vagy műtét?
A mióma kezelése mindig az adott eset, élethelyzet függvénye. Sok esetben nincs is szükség konkrét kezelésre, mindössze a rendszeres ellenőrzést kell komolyan venni, már csak az esetleges rosszindulatúvá fajulás megelőzése, korai felismerése miatt is – foglalja össze dr. Hernádi Balázs.
Nagyobb méretű miómák jelenlétekor alapos kivizsgálás után a pácienssel közösen dönthetünk a kezelésről. Sok függ attól, hogy hol helyezkedik el a daganat, mekkora a mérete, milyen üzemben növekszik, milyen súlyos panaszokat okoz, szeretne-e gyermeket a páciens, vagy éppen közelebb áll már a menopauzához. Ez utóbbi azért fontos, mert a miómák és a panaszok sokszor visszafejlődnek a klimax után.
Ha mindezeket tekintetbe véve a sebészi megoldás a választás, azon belül is sok lehetőség van, hiszen lehetséges például, hogy csak a miómát kell eltávolítani, de az előfordulhat, hogy a méh eltávolítása a célravezető. Ennek megfelelően szóba jöhetnek kisebb, laparoszkópiás műtétek, de szükség esetén a hasi műtét az egyetlen választás. Megoldás lehet még a méhet vérrel ellátó artéria embolizációja vagy fókuszált rádiófrekvenciás kezelések is. A gyógyszeres kezelések célja a női hormonegyensúly visszaállítása, illetve az ösztrogén szintjének csökkentése, a hormonhatás blokkolása. Ez megoldható progeszteronpótlással, de akár mesterségesen előrehozott menopauzával is, amely azonban mellékhatásokkal is járhat. Az is előfordulhat, hogy a gyógyszeres kezelés a mióma méretének csökkentésével a műtét megkönnyítését teszi lehetővé. Szerencsére már létezik olyan korszerű gyógyszeres terápia is, amely komolyabb mellékhatásoktól mentes, valamint jelentősen csökkenti mind a mióma méretét, mind az abból adódó, vérzéses panaszokat.
