MH/ MTI
2024. március 25. hétfő. 5:01
A Weisz Erikként 1874-ben, az egykori budapesti Rákos-árok utcában (mai Csengery utca) anyakönyvezett gyermek négyévesen szüleivel Amerikába emigrált. A kelet-európai zsidókat körülvevő, barátságtalan környezet miatt döntött édesapja a kivándorlás mellett.
Wisconsin államban, Appleton városában telepedtek le. Fiatalon állt munkába, hogy pénzzel segítse a nehéz anyagi helyzetben lévő családját. Dolgozott cipőpucolóként, újságkihordóként és egy nyakkendőgyárban is.
Szabadidejét könyvtárakban töltötte, olyan könyveket olvasott, amelyek mágikus trükkökről, gumiemberekről szóltak. Emellett futott, úszott és kerékpározott, hogy erősítse testét.
Családja anyagi helyzete nem javult, és ez késztette arra, hogy ügyességgel és magabiztossággal tegyen szert egy kis extra pénzre.
A nyakkendőgyárban megismert barátjával, Jacob Hymannal 1891-ben Houdini testvérek néven kezdtek el bűvészkedni. A Houdini nevet a francia bűvész, Jean-Eugène Robert-Houdin ihlette. Jacob Hyman megosztotta vele, hogy ha francia szokás szerint felveszi mentora nevét, és mögé egy „i” betűt illeszt, azzal a csodálatát fejezi ki iránta. Otthon pedig Eriket gyakran hívták Harrynek, és így született meg művészneve, a Harry Houdini.
Kártyatrükkjeikkel és misztikus eltüntetéseikkel gyorsan magukra hívták az emberek figyelmét, ám ezeknél a bűvésztrükköknél ők többre vágytak. 1893-tól már egyre több helyre kaptak meghívást, ahol Jacobot hamarosan Harry igazi testvére váltotta. Houdini egyre többször próbálkozott szabadulós számokkal, legfőképpen rendőrségi rendezvényeken mutatta ezeket be.
Nagy sikert hozott számára a kényszerzubbonyos mutatványa, amelyből rugalmas testének köszönhetően igen gyorsan kiszabadult.
A századfordulón a 26 éves Houdinit már a „bilincsek királyának” hívták. Ekkorra már országos hírnevet szerzett, azonban ez sem volt elég neki. Még nagyobb elismerés reményében Európába utazott. Első állomása London volt, ahol ügyesen kiszabadult a Scotland Yard bilincséből.
Houdini és felesége 1905-ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol már bűvészmutatványai kifejezetten a szabadulásra voltak kiélezve. Könnyedén kimenekült a Brooklynban, Detroitban, Clevelandben, Rochesterben és Buffalóban lévő börtöncellákból, de még a híres washingtoni fogdából is sikerült kiszabadulnia.
Az egyre fokozódó érdeklődés és a riválisok megjelenése miatt 1908-ban újítással állt elő. Háta mögé bilincseltette kezeit, és egy lezárt, vízzel teletöltött tejtartályba merült, ahonnan szintén kiszabadult. Nagy dobásai közé sorolható szabadulása a kínai vízi kínzókamrából, ennél a mutatványnál fejjel lefelé megkötözve lógatták bele egy óriási vízzel teli fém-üvegtartályba, amelyet felülről lezártak. Houdini pár perc alatt kiszabadult, és ez lett az egyik leghíresebb trükkje.
A nagy szabadulóművész halálát mai napig rejtély övezi. Halálával kapcsolatos hiedelmek szerint a McGill Egyetem hallgatóinak tartott bemutatót, amikor kijelentette, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti, semmi baja nem lesz. Ezen felbuzdulva az egyik egyetemista kapott az alkalmon, és szó nélkül hasba ütötte a művészt. Az ütés hatására vakbele gyakorlatilag szétrobbant, és ebbe halt bele. Mások viszont úgy vélik, hogy komoly vakbélgyulladása volt, amellyel nem fordult orvoshoz.
Harry Houdini 1926. október 31-én 52 évesen hunyt el.
