A Scientific Reports folyóiratban publikált, új tanulmány szerint a csirke, a sertéshús, a marhahús és más hagyományos húsok pitonhússal való helyettesítése hatalmas változást hozhat. Valójában már létezik is néhány aktív és működő pitonfarm az olyan országokban, mint Vietnam, Indonézia és Kambodzsa. Dr. Patrick Aust természetvédelmi kutató és csapata az elmúlt tíz évben ezeket tanulmányozta. Arra jutottak, hogy a pitonok hústenyésztése sokkal fenntarthatóbb, mint bármely más állaté, beleértve a csirkéket is.
Ami a pitonokat illeti, kevesebb takarmányozási ráfordítással nagy mennyiségű, fehérjében gazdag húst tudnak előállítani. Nincs szükségünk arra a, több ezer négyzetkilométernyi gabonaföldre, amely a melegvérű állatok anyagcseréjének táplálásához szükséges. Ezeket visszafordíthatjuk természetes élőhelyekké, amely a szén-dioxid sokkal hatékonyabb megkötését és tárolását eredményezi – mondta dr. Patrick Aust a ZME Science online tudományos portálnak.
Hozzátette: csak a szarvasmarhatartás a globális üvegházhatású gázkibocsátás tíz százalékát teszi ki, miközben a sertéstelepek hulladékai nagymértékű talaj- és vízszennyezést eredményeznek.
A Missouri állambeli sertéstenyésztő farmok hatásait bemutató, 2022-es jelentésből kiderül például, hogy évente 922 ezer liter sertésvizelet, ürülék és egyéb, a farmokról származó hulladék kerül az állam víztestjeibe és szárazföldi területeire.
A baromfifarmok sem jobbak: nagy mennyiségű üvegházhatású gázt, például ammóniát, dinitrogén-oxidot és metánt bocsátanak ki. A baromfifarmok környezeti hatásaira összpontosító, 2020-as tanulmány kutatói szerint ráadásul „ők a legnagyobb kibocsátói a pornak, mikroorganizmusoknak és szerves vegyületeknek (beleértve a gyógyszereket is) a trágyában, az alomban, a porban és a levegőben”.
Az új kutatás szerint a pitonok nem termelnek metanogén-hulladékot, így a tenyésztésükből származó kibocsátások más állatokhoz képest jelentősen alacsonyabbak. Ráadásul a melegvérű állatokkal ellentétben (amelyek nagyon aktívak, és sok szénhidrátra van szükségük az anyagcseréjük fenntartásához) a pitonoknál „minden arról szól”, hogy a lehető legkevesebb erőforrásból hozzák ki a legtöbbet.
A kígyóknak minimális a vízigényük és még a pikkelyeikre reggelente leülepedő harmattal is képesek megélni. Nagyon kevés táplálékra van szükségük, és megeszik a rágcsálókat és más, az élelmiszernövényeket megtámadó kártevőket – magyarázta dr. Daniel Natusch, a tanulmány vezető szerzője és a People for Wildlife alapítója.
Egy átlagos, kereskedelmi forgalomban termelt csirke súlya például két-négy kilogramm között van, ám egyetlen burmai piton súlya meghaladhatja a kilencven kilogrammot is.
A tudósoknak azonban van még egy érvük: a pitontenyésztés másik nagy előnye, hogy ezek a hüllők más állatokkal ellentétben kevesebb élelemből és erőforrásból is képesek megélni. Úgy vélik, a pitonhús nagyszerű alternatívának tűnhet a hagyományos hússal szemben, de még mindig elég kicsi az esélye annak, hogy általános élelmiszerré váljon.
