Nagy Áron
2024. március 25. hétfő. 8:39
„Egy kaukázusi harcosokból álló zászlóalj Kijev oldalára állt az ukrajnai háborúban. Jelenlétük azonban többet árthat, mint amennyit használ” – írta még 2015. szeptember 4-én a Daily Beast.
Az amerikai portál akkor így fogalmazott: „a csecsenföldi harcosok – a saját hazájukban és újabban Szíriában folytatott dzsihád veteránjai – most a Manszur Sejk zászlóaljban szolgálnak. Néhányan közülük azt mondják, hogy az úgynevezett Iszlám Állam, vagyis az ISIS harcosai között, de legalábbis a Közel-Keleten kaptak kiképzést.”
„Az oroszok által támogatott szakadárok elleni harcban a kelet-ukrajnai Donbász régióban szolgálatot teljesítő irreguláris erők közül kevesen vannak ellentmondásosabbak vagy veszélyesebbek annak az ügynek a hitelességére nézve, amelyet állításuk szerint szolgálni akarnak” – tette hozzá a rangos amerikai lap riportere, s később a cikkben azt is megjegyezte:
„Az elmúlt év során csecsen harcosok tucatjai lépték át Ukrajna határát, egyesek legálisan, mások illegálisan, és Donbaszban a Jobb Szektor szélsőjobboldali milíciához csatlakoztak.”
Két évvel később, 2017. október 31-én a France 24 közölte: „Egy csecsen önkéntes katona, akit azzal vádoltak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megölésére készült, megsebesült, felesége pedig meghalt hétfőn, amikor autójukat tűz alá vették az ukrán főváros, Kijev közelében.”
A cikkből kiderült, hogy Adam Oszmajev legalább egy társával merényletet készített elő Vlagyimir Putyin ellen 2012-ben, a választások előtt. Lebuktak, a másik férfit elkapták és elítélték, Oszmajevnek azonban sikerült Ukrajnába szöknie. Amikor ott horogra akadt, a Majdan után, az új kijevi vezetés nem volt hajlandó kiadni a körözött terroristát Moszkvának. Sőt, a jelek szerint szabadon bocsátották, hogy más csecsen szélsőségesekhez hasonlóan Kelet-Ukrajnába mehessen harcolni.
Nem egészen két évvel az orosz–ukrán háború eszkalációja előtt aztán egy lengyel és egy ukrán oknyomozó újágíró terjedelmes riportot írt – az anyag elkészültét egy uniós alap, a Journalismfund támogatta. Már a címe is beszédes: „Dzsihadisták nyaralnak. Miért vált Ukrajna az Iszlám Állam harcosainak menedékévé?”
Pawel Pieniazek és Aljona Szavcsuk nagyon alapos munkát végzett. Mások mellett dzsihadistákkal, különféle hatóságok munkatársaival és Viktor Jagunnal, Ukrajna Biztonsági Szolgálatának (SZBU) korábbi elnökhelyettesével is sikerült beszélniük.
Utóbbi szerint több száz ISIS-es lehet az országban, és a hatóságok csak akkor lépnek fel ellenük, ha erre kifejezett kérés érkezik a nyugati társszervektől. Ezt megerősíti, hogy az SZBU a Gazeta Wyborcza megkeresésére azt közölte, hogy 2014 és 2020 között mindössze kilenc terroristát tartóztatott le. Arról viszont már nem adott felvilágosítást: hányat ítéltek el vagy adtak ki közülük.
Jagun úgy vélte, hogy „Ukrajna az Iszlám Állam harcosainak pihenőközpontja”. Egy migrációs ügyekkel és honosítással is foglalkozó ügyvéd pedig elárulta: „az ügy bonyolultságától és a közvetítők számától függően 2500 és 7000 dollár között mozog az összeg”, amiért bárki, akár egy dzsihadista is ukrán útlevelet kaphat.
A dolog pikantériája, hogy ezzel aztán Lengyelországon keresztül bármikor bejuthatnak az EU-ba, a szerzőpáros lengyel forrásai szerint ugyanis a lengyel határőrök egy kis csúszópénzért cserébe a leggyengébb hamisítványokkal is átengedik az ukrán papírokkal érkezőket a határon.
