Nekünk, a normalitást képviselő magyar embereknek a világon két felesleges dolog van: a vakbél és a Magyar Péter nevű miniszteri exférj, egyben egykori állami cégtisztviselő. A vakbélről tudjuk, hogy miért. Magyar esete azonban bővebb magyarázatra szorul. Számunkra morálisan felesleges egy olyan személy, aki, miután felesége szoknyájába kapaszkodva kiemelkedett, politikai spekulánsként neje kapcsolatrendszerét kihasználva vált kőgazdaggá, imigyen szerzett vagyonával országos politikai felforgató tevékenységbe kezdett, miután megtagadta hosszú múltra tekintő politikai identitását, nyilvánosan elárulva és megalázva korábbi házassági kapcsolatát. Egyébként a felesleges ember a 19. századi orosz irodalom egyik alaptípusa. Feleslegessége többek között abból fakad, hogy a többségi társadalomnak nincs szüksége rá. Ez a lakonikus tömörségű meghatározás nagyon is ráillik Magyar személyére is. Így vált Magyar Péter akarata ellenére is irodalmi személyiséggé.
Magyar Péter a rendszer korábbi (most már tudjuk, hogy érdemtelen) kedvezményezettjeként ráérő idejében most éppen a polgári-nemzeti kormánnyal szembeni ordas hazugságait igyekszik a közvélemény előtt hitelesnek feltüntetni, azonban csupán a valóság meghamisításának iskolapéldáját sikerült bemutatnia. Frissen kreált nemzetmentő szerepében tetszelegve pozőrként már parancsokat is osztogat egy maroknyi, megtévesztett, kóros hiszékenységben szenvedő csoportnak a kormány megbuktatására. Álforradalmárként történő berobbanása a közéletbe azonban annak a korábbi illúziónak a végét jelenti, amikor még tisztességes ember látszatát keltette. Ugyanis Péter jogi tanulmányai során úgy látszik nem tanulta meg azt az ókori római jogelvet, amely szerint nem minden tisztességes, ami szabad. Mert lehet, hogy a nárcisztikus düh és bosszú volt feleségével szemben jogilag szabad, de ettől még nem tisztességes. Mert lehet, hogy a volt felesége nyilatkozata szerint a vele szemben alkalmazott lelki terror, fenyegetés és zsarolás egy bizonyos határig még nem ütközik a fennálló jogrendbe, de ettől még ez nem mondható tisztességesnek. Mert lehet, hogy a saját felesége tudta nélkül rögzített beszélgetés, amelynek során végig manipulálta az egész célzott diskurzust, kérdéseknek álcázott állításokat adva a másik szájába, mindent úgy irányítva, hogy elhangozzék az, amit akar, szóval lehet, hogy ez még egyes ügyvédek szerint nem ütközik a jogba, de kétségtelenül tisztességtelen.
De miből is ered Péter hirtelen támadt, még házastársát és ezzel együtt gyermekeit sem kímélő, azonban régóta leplezett hatalmas politikai étvágya? Úgy tűnik Magyar szembefordult eddigi pártcsaládjával (2002-től Fidesz-tag), annak ideáljaival, de nem azért, mert erkölcsileg felülemelkedett volna az általa támadott személyeken, politikusokon, hanem azért, mert csak egy szimplán nárcisztikus, bosszúálló, erőszakos és öntelt személyiség. Rossz emberi tulajdonságai, gátlástalan természete sodorta saját maga teremtette képzeletbeli világába, amelyet eszelős módon a házassága és volt felesége jó hírének tönkretétele árán is igyekszik fenntartani. Megalomán, országmegváltó terveivel csak fejedelmi önbizalma vetekedhet. Várható, hogy legközelebbi interjújában már istennek nevezi magát, de legalábbis saját szemében ő lesz a nemzet élő lelkiismerete. Azonban szerencsére rajta kívül ezeket az állításokat egyetlen épeszű ember sem fogja elhinni róla. Legutóbbi politikai manőverének sikertelenségéről éppen most szerezhettünk tudomást. Péter már megint elfelejtett egy ókori római jogelvet, mégpedig a „hallgattassék meg a másik fél is” tételt. Magyar Péter idióta és hazug sztoriját már hallottuk, most végre megismertük Hajdú Péter Frizbi TV-n látható interjújában a volt feleség, Varga Judit történetét is a lakásban késsel rohangáló Magyarról.
Szóval kipukkadt a lufi, mert semmi különösebb új információ nem derült ki abból a hangfelvételből, amelyet Magyar nyilvánosságra hozott, és amelyet az ügyészségen is bemutatott, és most már azt is tudjuk, milyen körülmények között készült. A többszörösen beígért konkrét bizonyítékok helyett csak egy, a korábbi feleségével, Varga Judittal való rossz minőségű és zavaros beszélgetést közölt. Ráadásul a homályos, manipulatív beszélgetés során, provokatív módon rendre ő mondta ki a neveket, próbálta konkretizálni a számára lényeges mozzanatokat. Eléggé átlátszó, ahogyan beszéltetni próbálta feleségét, igyekezett súlyos, terhelő mondatokat kihúzni belőle. A beígért kormánybuktató információk helyett csak egy jogilag értékelhetetlen, családi kényszerbeszéltetés hanganyagát húzta elő cilinderéből. Összegezve, lényegi tartalom gyakorlatilag semmi, de a hiszékeny és tudatlan emberek érzelmi hergeléséhez ennyi is elég. Mindezidáig Magyar Péter összes beígért kormánybuktató információja mindössze sejtésekből, sejtetésekből állnak, rafinált módon becsomagolva úgy, hogy a nagy semmi valami újdonságnak tessék. Ha el tudnánk vonatkoztatni Magyar Péter morális deficitjétől (de sajnos ez lehetetlen), akkor egy szorgalmas porszívóügynököt látnánk magunk előtt, aki másodállásban csupa önszorgalomból politikai pamfleteket ad elő az utcán.
Néhány évvel ezelőtt egy másik Péter, Jakab Péter volt az, aki közveszélyes politikai ámokfutásával mintául szolgálhatott Magyarnak. Tanulni azonban nem tanult belőle egy fikarcnyit sem. Mert Jakab Péter akkori posztjai ugyan Facebook-rekordokat döntögettek, fenekéig felkavarták az internetet, mégis az egész mutatvány arra sem volt elég, hogy az ellenzéki előválasztáson a második fordulóba bekerüljön. Azonban, ha a Fidesz egykori prominenseinek a kormánnyal való szembefordulását nézzük (Simicska Lajos, Jeszenszky Géza, Pálinkás József, Ángyán József), akkor azt látjuk, hogy azoknak mindegyike jelentősebb személyiség volt Magyar Péter porszívóügynöknél. Színrelépésük után nemhogy kormánybuktató közeli állapot nem jött létre, de érdemi követőik is alig akadtak a Fidesz-szavazóbázisából, amelyik összességében egyre csak növekszik. Magyar Péter azonban elvakultsága okán képtelen mások hibáiból tanulni és még idejében visszavonulót fújni. Tartok attól, hogy saját hibáiból is képtelen lesz bármit is tanulni. Bizony ehhez egy jó adag intelligenciára lenne szüksége, de láthatóan ennek erősen híján van. Ugyanis a szakértők szerint az intelligens ember fontos jellemzője, hogy felismeri saját korlátait és mások határait, tudja mire képes, és mikor kell segítséget kérnie, de azt is, hogy más személyeknél meddig mehet el, hol van a toleranciaküszöb. Ordítóan látható, hogy ezek egyike sem jellemző Magyarra.
Mert mégis mit gondolt magában ez a szerencsétlen? Érkezik ő, aki saját maga szemében valaki, érkezik a közkedvelt és megbecsült volt igazságügyi miniszterasszony kísérőszemélyzetéből. Ráadásul eddig semmi jelét nem adta, hogy baja volna a rendszerrel, a kormánnyal, a Fidesszel, sőt minden anyagi lehetőség után két kézzel kapott. Most meg kiperdül középre, és a legvadabb ellenzéki módjára teli torokkal elkezd orbánozni, több tízmilliós költségű rendezvényeket szervez, eszelős és viharos médiatevékenységbe kezd, közben skizofrén módon hol volt felesége védelmezőjeként, hol engesztelhetetlen ellenfeleként pozícionálja magát. Meggyőződésem, hogy minden jóérzésű, ép erkölcsökkel bíró, normális ember szemében Magyar Péter minden produkciója hiteltelen, egy beteg személyiség kétségbeesett vergődése, amely orvosért kiállt.
A szerző jogász
