Egy új tanulmányban a szakértők azt vizsgálják, hogy miként élhették túl az őskőkori emberek az elmúlt kétmillió év legnagyobb szupervulkán-kitörését – számol be az Austini Texasi Egyetem oldala alapján az ng.24.hu.
A Toba 74 ezer évvel ezelőtti pusztító aktivitását régóta elemzik.
A kutatócsoport a mai Északnyugat-Etiópia sík vidékén, a Sinfa folyónál fekvő Sinfa-Metema 1 lelőhely maradványait elemezte. A fosszilis emlősfogak és a strucctojáshéjak izotópgeokémiája alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a lelőhelyet az emberek egy olyan időszakban lakták, amikor hosszú, száraz évszakok voltak jellemzőek.
A helyszínen feltárt apró, vulkanikus üvegdarabok alapján a Toba kitörése egybeesett a terület populációmaximumával. Úgy tűnik, a szuperkitörés miatt a száraz évszakok hosszabbá váltak, így az emberek még több halat kezdtek el enni. Ez egyike azon tényezőknek, amelyek miatt a Toba klimatikus hatásairól megoszlanak a vélemények.
A Sinfa-Metema 1 lakói a helyi csontok sérülései alapján különféle szárazföldi állatokra, így antilopokra és majmokra vadásztak, a tűzhelyek pedig azt sugallják, hogy megfőzték vagy megsütötték táplálékukat. A helyszínen olyan, szimmetrikus háromszög alakú tárgyakat is találtak, amelyek nyílhegyek lehettek, 74 ezer éves korukkal az íjászat legősibb bizonyítékai.
