A kutatók a The Astrophysical Journal Letters című csillagászati szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban arra a megállapításra jutottak, hogy egy, a Naprendszer közelében elhaladó csillag közel hárommillió évvel ezelőtt jelentősen módosította a Föld pályáját. A publikáció szerint a HD-7977 jelű csillag teljesen megváltoztathatta bolygónk Nap körüli keringését, ami tartós kihatással volt a Föld klímájára, és ezen keresztül az élővilág fejlődésére is. A tudósok becslése szerint a HD-7977 nagyjából 2,8 millió évvel ezelőtt haladt el Naprendszerünk mellett, és legalább 31 ezer csillagászati egységre (CSE) közelítette meg a központi csillagunkat.
Ami viszont ennél sokkal érdekesebb, az az, hogy a Naphoz ennyire közel elhaladó csillagok korántsem olyan ritkák, mint azt eddig feltételezték.
A tudósok számításai szerint ugyanis egymillió évente legalább egy csillag halad el a Naptól 50 ezer csillagászati egységen belül, 10 millió évente pedig egy-egy ilyen csillagtalálkozó 10 ezer CSE-nél is kisebb távolságban realizálódik.
A keringési szimulációk azt mutatják, hogy a HD-7977-nek a Naprendszerünkkel 2,8 millió éve történt közeli találkozása elegendő lehetett ahhoz, hogy változzon a Föld pályája. Ez a hipotézis azon a tényen alapszik, hogy a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló gázóriások pályájának bármilyen csekély eltérése a Föld pályájának megváltozásához vezet, márpedig ezekre a tőlünk távoli és a Földnél sokkal nagyobb tömegű bolygókra a Naprendszer közelében elhaladó csillag komoly gravitációs hatást gyakorolhat.
Ettől függetlenül a galaxisunk spirálkarjait alkotó csillagok, amelyek a Tejútrendszer középpontja körül hatalmas kozmikus kocsikerék-küllőkként forognak, időről időre olyan távolságra közelíthetik meg egymást, hogy a gravitáció okozta perturbáció (zavar) a bolygókkal is rendelkező csillag planétáinak pályájában változásokat okozhat. „Ez azért fontos, mert a földtörténeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a földpálya kitérései légköri-időjárási anomáliákat okoznak, ezért is lenne fontos azt tudni, hogy ilyen kilengések idején milyen pályán keringett a Föld”- mondja a tanulmány egyik szerzője, Nathan Kaib, a Planetary Science Institute kutatója.
Kaib és munkatársainak modellezése szerint ha az időben visszafelé haladunk, összefüggés mutatható ki a modellszámítások szerinti közeli csillagtalálkozók, valamint a földi éghajlat változásai között. A földtörténeti időskálán mérve a geológiai közelmúlt egyik legextrémebb felmelegedési periódusa az 55 millió éve, a paleocén és az eocén kor határán kialakult anomália, az úgynevezett paleocén eocén klímaoptimum volt.
Az oxigénizotópos mérések szerint a Föld átlaghőmérséklete mintegy 8 Celsius fokkal lehetett magasabb a mostanihoz képest.
A trópusi öv ebben az időszakban felnyúlt a magas szélességi körökig, a pálmahatár a mai Dél-Skandinávia vonalában húzódhatott, és az északi pólus, valamint az Antarktisz is jégmentes lehetett, a világóceán hőmérséklete pedig jóval magasabb volt a jelenleginél. A tanulmányt jegyző tudósok szerint a szélsőségesen forróvá vált éghajlat hátterében egy közeli csillagtalálkozás állhatott, ami – a Szaturnusz és a Jupiter közvetítésével –, kilengéseket okozott a Föld pályájában. Természetesen minél távolabb megyünk a múltban, annál több a bizonytalanság is a modellszámításokban.
Ami viszont bizonyosra vehető, hogy a HD-7977 a pliocén végén elég közel járt ahhoz, hogy kisebb klímakilengést okozzon. A tudósok rámutatnak, hogy a földi evolúció fejlődéstörténetében a kozmikus környezetünknek sokkal nagyobb szerepe lehetett, mint azt eddig feltételeztük, és a jövő klímaváltozásaira is alapvető hatása lesz.
