A krónikus fáradtságszindróma (ME/CFS) olyan állapot, amelyet hosszan tartó fáradtság és egyéb specifikus társbetegségek jellemeznek, amelyek jelentősen korlátozhatják a mindennapi tevékenységeket. Az általánosan elfogadott definíció szerint a fáradtság több mint hat hónapig tart, rossz közérzet kíséri, és a betegség előtti állapothoz képest jelentősen csökken a végzett tevékenységek száma.
Most a Daejeon Egyetem kutatói kimutatták, hogy a depresszió leküzdésére használt egyes gyógyszerek hozzájárulhatnak a ME/CFS kialakulásához. Ez azért rossz hír, mert a krónikus fáradtság szindrómát gyakran mentális problémák kísérik, és nem lehet egyértelműen meghatározni ezeknek a zavaroknak az okát.
A szerotonin – a hangulat szabályozásában fontos szerepet játszó neurotranszmitter – csökkenéséről régóta úgy gondolják, hogy depressziót okoz. A szerotonin útvonalakat célzó terápiák, például a szelektív szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SSRI-k) a leggyakrabban felírt antidepresszánsok közé tartoznak.
Évtizedekkel ezelőtti kutatások szerint úgy tűnik, hogy egyes ME/CFS-betegeknél kevesebb szerotonin neurotranszmitter van, mint egészséges önkénteseknél. A klinikai vizsgálatok alapján dr. Jin-Seok Lee csoportja azt feltételezte, hogy a szerotoninszivárgás vezethet a ME/CFS kialakulásához.
A kutatók megállapították, hogy a depresszióban szenvedő embereknél, akiket SSRI-okkal kezeltek, mielőtt a ME/CFS kialakult volna, túl sok szerotonin lehetett az agyukban.
A tudósok megjegyzik, hogy egyes krónikus fáradtság szindrómában szenvedőknél a mentális egészség javítására szolgáló antidepresszánsok szedése enyhíthet bizonyos tüneteket, ha kognitív viselkedésterápiával kombinálják. Ugyanakkor kevés bizonyíték támasztja alá az antidepresszánsok alkalmazását a ME/CFS kezelésében, mivel súlyosbíthatják az állapot tüneteit.
