Az úgynevezett oligodendrociták rendkívül fontos szerepet töltenek be a központi idegrendszer működésében. Ezek a sejtek hozzák létre a mielint, vagyis azt a burkot, amely felgyorsítja a neuronok közötti jelátvitelt az agyban. Ezt a mielint pusztítva idéz elő jelátviteli zavart, ezáltal pedig súlyos testi tüneteket például a szklerózis multiplex betegség.
Amerikai kutatók Erin Cohn molekuláris biológus vezetésével felfedezték, hogy két olyan vegyületcsoport is komolyan károsíthatja az oligodendrocitákat, amelyek számos hétköznapi háztartási eszközünkben megtalálhatóak. A kutatók több mint 1800 vegyületet kezdtek vizsgálni környezetünkből, amelyekről nem volt ismert, hogy mennyiben toxikusak az emberre. Így találtak rá két vegyületcsoportra, amelyek vagy elpusztítják az említett idegrendszeri sejteket, vagy akadályozzák azok érését fejlődésük egy kritikus szakaszában.
Ezek egyikét a kvaterner ammóniumvegyületek teszik ki. Ezeket többek között fertőtlenítő spraykben, törlőkendőkben, kézfertőtlenítőkben, valamint olyan higiéniai termékekben használnak baktérium- és vírusellenes hatásuk miatt, mint a fogkrémek és szájöblítők. Helytelen használat vagy rossz beltéri szellőzés mellett ezek a vegyületek az emésztőrendszerbe és a légutakba is bekerülhetnek. A másik csoport pedig az organofoszfátoké, amelyek textíliákban, ragasztókban, bútorokban és elektronikai cikkekben is megtalálhatóak. Hosszú távon ezek is beszivároghatnak a beltéri levegőbe, és felszívódhatnak a bőrön keresztül a szervezetbe.
Cohn csapata megfigyelte, hogy a kvaterner vegyületek képesek lehetnek áthatolni a vér-agy gáton, vagyis azon a védőhálón, amely az agysejteket védi a véráramban keringő anyagoktól. Hasonló hatást figyeltek meg az organofoszfátok esetében is.
„Felfedeztük, hogy az oligodendrociták – más agyi sejtekkel ellentétben – meglepően sérülékenyek a kvaterner ammóniumvegyületekkel és égésgátló organofoszfátokkal szemben” – mutatott rá a szakértő.
Szakértők szerint az eredményeket érdemes egyelőre óvatosan kezelni, hiszen mégiscsak laboratóriumi kutatásokról van szó. Ráadásul ezekben sejteket és egereket tettek ki olyan magas koncentrációjában az említett vegyületeknek, amelyre a valóságban csekély esély van.
„Igazából sosem az a kérdés, hogy valami toxikus-e vagy sem, hanem az, hogy olyan körülmények között is mérgező-e, ahogyan valószínűsíthetően érintkezünk vele” – hangsúlyozta egy független szakértő.
