– Dmitro Kuleba leegyszerűsítette a matekot a nyugati vezetők számára, amikor lényegében azt mondta, hogy nem valamennyi, hanem az összes készleten lévő Patriot rakétát el kell nekik küldeni. Volodimir Zelenszkij ugyanakkor megismételte, hogy nem NATO-csapatokra, légiósokra, hanem pénzre és felszerelésre van szükségük. Sokat beszéltünk már Ukrajna támogatásáról, de egy szempontból talán még nem vizsgáltuk meg: Miért ellenzi ilyen vehemensen a kijevi vezetés a Nyugat katonai „bevonódását” a háborúba? Dacára annak, hogy nem csak anyag-, hanem emberhiánnyal is küzdenek…
– Ukrajnában elméletileg van még elég hadra fogható ember. A gond az, hogy ezek az emberek azok, akik a gazdaságot működtetik, illetve olyanok, akik a magasabb társadalmi rétegekbe tartoznak, így képesek adott esetben politikai hangot adni a véleményüknek. Nagyon leegyszerűsítve: most kéne hozzányúlni a rendszer társadalmi bázisához, ami kockázatos. Hiszen az a réteg, amelyből most az embereket el kellene vinni – és többszázezer főről beszélünk –, nem akarja az életét egy teljesen bizonytalanná váló küzdelemben kockáztatni. A jelen körülmények között, amikor a háború sikeres befejezése a vonakodó Nyugat miatt nagyon-nagyon távolinak tűnik ez érthető is. Tehát nagyon komoly a társadalmi ellenállás.
– Viszont, ha megkapják Nyugatról azokat a felszereléseket, amelyekről Dmitro Kuleba olyan rövid és nemes tömörséggel beszélt, akkor lenne esélyük arra, hogy egyfajta döntetlenre hozzák ki a történetet, és az már egy olyan perspektíva, amiért talán egy nagyobb embertömeg megmozdulna. De vannak arra utaló jelek is, hogy Nyugat-Európából vissza akarják zsuppoltatni azokat az embereket, akik oda menekültek a háború elől.
– Ezért fontos a támogatások biztosítása, és a volumenük növelése, ez világos. Viszont még egyszer: miért nem akarnak nyugati katonákat látni az országban?
– Macronon kívül szinte mindenki, a politikusok józanul gondolkozó többsége tudja, hogy nyugati katonák tömeges, és az adott ország szervezésében, finanszírozásában és irányításában megjelenő katonák részvétele a háborúban – az hadüzenet. Tehát más az, hogy a spanyol polgárháborúhoz hasonlóan küldenek kvázi önkénteseket, akik átmenetileg, idézőjelben leszereltek az adott ország hadseregéből, és tanácsadóként, illetve kiképzőként, szerelőként segítik mondjuk jelen esetben Ukrajna küzdelmét. És más, hogy ténylegesen és tömegesen érkeznek olyanok, akik effektíve a harcokban is részt vesznek. Ez utóbbi hadviselésnek minősül, és az ezzel járó további eszkaláció nem célja még az ukrán kormányzatnak sem.
– Szóval Zelenszkijék bizonyos értelemben menteni próbálják a menthetőt, hiszen az eszkaláció még brutálisabb fellépést váltana ki az oroszokból, aminek végeredményben az ukránok innák meg a levét?
– Részben erről van szó, részben pedig arról van szó, hogy az amerikai szándék nem ez, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az ukrán vezetés nem tud, és nyilvánvalóan nem is akar szembe menni azzal, amit az amerikaiak akarnak. Az amerikai vezetés egyértelművé tette, hogy a nyugati csapatok küldése Ukrajnába nem áll az érdekében. Nem véletlen, hogy Antony Blinken most látogatott el Franciaországba, és nem véletlen az sem, hogy milyen sorrendben találkozik az állami vezetőkkel: védelmi miniszter, külügyminiszter, majd a francia elnök. Mindezt figyelembe véve egyértelműen látszik, hogy az amerikai érdek, és itt ez a meghatározó, az nem a háború eszkalációja, márpedig a nyugati csapatok Ukrajnába küldése ezt jelentené.
– A NATO-tagországok még nem hoztak döntést az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli támogatás szerkezetéről, de megkezdték annak tervezését – jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerdán Brüsszelben a tagállamok külügyminiszteri tanácskozásának első napját lezáró sajtótájékoztatóján. Bár a szövetségnek van „születésnapja”, úgy tűnik, hogy a Gyűrűk ura hobbitjaihoz hasonlóan nem az ünnepelt, hanem a vendég kap ajándékot: egy 100 milliárd dolláros ukrán segélycsomag van az asztalon. Mire számít?
– Ez azért nagyon érdekes elképzelés, mert azok az európai vezetők, akik ezt kezdeményezték, kimondva-kimondatlanul arra hivatkoznak, hogy fel kell készülni Donald Trump megválasztására, és elejét kell venni annak, hogy az új amerikai elnök érdemben és negatívan befolyásolhassa az ukrán háború finanszírozását, támogatását. Csak azt felejtik el, hogy az európai hadiipar és az európai államok képességei – gondoljunk itt bármire: akár a műholdas felderítéstől kezdve egészen a haditengerészeti őrjáratozásig, vagy éppen az olyan drónoknak a működtetésére, amelyek lehetővé teszik, hogy adásokat továbbítsanak, tehát a különböző dróneszközök rádiókommunikációját elősegítsék – messze elmaradnak az Egyesült Államokéitól.
– Az USA döntő fölényben van a NATO-n belül. Olyan szinten döntő fölényben, hogy ha az Egyesült Államok azt mondja valamire, hogy nem, akkor a NATO gyakorlatilag önmaga szinte képtelen lépni. Nem mondom, hogy teljesen képtelen, de szinte képtelen. Tehát ha Trump elnök úgy dönt, hogy leállítja Ukrajna NATO-n keresztüli támogatását, vagy megszünteti a NATO-t, akkor az európai államok nem lesznek képesek ezen változtatni. A nevében fönnmaradhat a szervezet, de azok a képességek, amiket az Egyesült Államok nem bocsátana rendelkezésére, nagyon-nagyon hiányoznának minden szempontból.
– Ráadásul az európai államok egyre nehezebb gazdasági helyzetben vannak, és ezt nem csak én mondom, hanem például az El País spanyol lap is. Sokáig el lehetett intézni ezeket a figyelmeztetéseket azzal, hogy ez orosz propaganda, de most már azok is látják, akik máskülönben nem nagyon hajlandóak levenni a jelenlegi globalista rózsaszín szemüveget. Szóval, nagyon érdekes és kérdéses, hogy mit tud a NATO az Egyesült Államok szándékával szembe menve nyújtani például Ukrajnának…
– Mert hiába van pénz, ha nem tudunk belőle venni semmit.
– Így van. Ráadásul az sem biztos, hogy lesz pénz. Nagyon óvatos lennék, ha azt kellene megjósolni, hogy mennyi pénze lesz az európai államnak a következő öt évben.
