Hanumán, a majomember története legelőször a Rigvéda című hindu himnuszgyűjteményben szerepel, ami azt jelenti, hogy háromezer évesnél idősebb mítosz. Hanumán egy földi nő és Vayu, a Szélisten szerelméből született. Mint félisteni gyermek, nem nagyon tudott bánni az erejével és az indulataival. Egy reggel az égen meglátott valami szép sárgát. Azt hitte, mangó, vagyis a kedvenc gyümölcse.
Felmászott az égigérő fára, és onnan az égre, hogy a gyümölcsöt megízlelhesse. Azonban a napkorong volt az, Surya, a napisten. A fiú a földre zuhant, és eltörte az álkapcsát, ekkor kapta a Hanumán nevet. Az erejét, és a tudását isteni mivoltáról elvették tőle az istenek, hogy ne tehessen kárt semmiben.
Nevelését a majomkirályra bízták. A majmok birodalmában lett majomarca és majomfarka a fiúnak, hogy ne lógjon ki a többiek közül. Az erejét és az öntudatát fokozatosan kapta vissza, úgy , ahogy lassacskán megértette, hogy a haragon, a gyengeségen csakis szeretettel, elköteleződéssel és önfegyelemmel tud felülemelkedni. Így lett belőle az erőt, a bátorságot, a szolgálatot példázó hős, sőt Indiában némely közösségben istenség.
Dev Patel filmje azokból a mitikus történetekből és abból a tiszteletből , imádkozásból táplálkozik, amelyet a színész apjától és nagyapjától ismert meg.
Korunk Hanumánja a Kölyök, még neve sincsen, és senkije sincsen. Esténként egy illegális földalatti arénában majommaszkkal a fején lép a ringbe, ahol azért fizetik, hogy az őrjöngő tömeg szemeláttára véresre veresse magát.
Ha Dev Patelnek volt olyan célja a filmjével, hogy az európai emberekhez közel hozza az indiai mítoszokat, akkor a puszta látványával már tett is egy nagy lépést a dologért, ugyanis úgy néz ki félmeztelenül, mint az egyik legismertebb Zeuszt ábrázoló szobor. Így már mi is rögtön értjük, miről van itt szó.
Persze nem csak mítoszról, mitikus hősről, hanem pokoli életterekről, elképzelhetetlen nyomorról, kiszolgáltatottságról és irtózatos pofonokról, verésekről. Dev Patel szívét-lelkét beletette ebbe a filmbe, ő találta ki a történetet, ő volt az egyik forgatókönyvíró, ő az egyik producer, ő a címszereplő, a kortárs majomember.
A saját magát csak homályosan ismerő, bizonytalan, kihasználható, jobb sorsra érdemes, de az önkontrollal hadilábon ember, legyen férfi vagy nő, egészen biztos, hogy korunk hőse, és egyben korunk nagy lehetősége az ő öneszmélése.
A Kölyöknek a film első felében a puszta túlélésen kívül eleinte csak egy célja van: bosszút akar állni az anyja (Adithi Kalkente) gyilkosán, Rava Singhen (Sikandar Kher) a yatanai rendőrfőnökön, aki korrupt, gonosz és kegyetlen. A Hanumán-történetben ő Ravana, a gonosz démon. A filmben lassan bontakozik ki a cselekmény, a fiú előbb épül be mosogatóként majd pincérként egy luxusbordélyba, ahol végre testközelbe kerül bosszúvágya célpontja, és csak utána tudjuk meg, mi a baja a Kölyöknek a főrendőrrel. És mi a baja saját magával. Miért bünteti magát újra meg újra.
Dev Patel 16 éves kora óta fekete öves karatés, elkötelezett a harcművészetek iránt, és nagy rajongója a Bruce Lee filmeknek, sőt a koreai bosszúfilmek is a kedvencei közé tartoznak. Dev a John Wick filmekből is merített, habár itt több az izgalmas csavar. És itt van a párhuzam Hanumannal is, akit a harcművészek különösen tisztelnek, egy a spárgához hasonló harci pózt neveztek el róla, amelyet Dev Patel a filmben be is mutat akkor, amikor hőse céljában önzetlen, erejében tudatos lesz, és már tudja azt is, hogy megállíthatatlan.
Objektum doboz
A filmben összefonódó különleges elegyhez hozzájárul még a tradicionális indiai zene mellett a régi popzene is. A Jefferson Airplane Somebody to love című dala már a nagy véres verések közepette is szól, megelőlegezve a főhős ébredését a szeretetre és az önfeláldozásra, a nagy leszámolás kezdetén pedig egy torok átvágása alatt a Rivers of Babílon hangzik fel a Boney M előadásában.
Hősünk a szemünk láttára válik örök vesztes bosszúállóból azzá a szabadsághőssé, akinek Hanumánt a Ramajana és a Mahabharata ismeri.
Ha azt hittük, tudjuk milyen egy igazi tömegjelenet, akkor tévedtünk, Dev Patel megmutatja, meddig lehet ebben elmenni. Azt hittük, közelről látunk egy véres csihi-puhit, most megtudjuk, milyen, ha majdnem mi is kapunk egyet, és milyen az, ha mi is érezzük a fájdalmat, mivel a küzdelmek élesben mennek a filmvásznon. (Megszállott karateőrültekkel van dolgunk, ne felejtsük el. Patelnek el is tört a lábujja a forgatás közben, nem jelmez a kötés, amit visel több képsoron is.)
Tényleg olyan a harc, a küzdelem, az erőszak, az életben, a világban, amilyennek ő ábrázolja, és mivel szellemileg-lelkileg is végigmegy az úton, amire Hanumán története tanít, van ebből a patak vérből, ennyi gonoszságból, bánatból és haragból megtisztulás. Még a mozitermen kívülről hozott haragból, neheztelésből is lecsorog valamennyi a kiömlő tengernyi vérrel és könnyel.
Viszont az is igaz, hogy mivel a film a főhősre, a verekedésre és a fényképezésre koncentrál, meg persze a gigászi tömegjelenetekre, kidolgozatlan marad a többi szereplő figurája, ami baj is, nem is, mert az üzenet, hogy aki bizonytalan és folyton vesztes, az is lehet erős, és győzhet, mondhatni mindent visz, és nagyon sokféle embert bevihet a moziba.
A Majomember – Monkey Man – 2024
Amerikai akciófilm -113 perc
Rendezte: Dev Patel
9/10
