Ki a legszebb?

„Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? Szép vagy, szép vagy, de tudd meg…” Sejlik fel bennem Hófehérke mostohájának híres diskurzusa a tükörrel, ha a ráncfelvarrott 508-asra nézek. Mert valóban jól néz ki ez a pofa, de a facelift előtti még jobb volt. A nappali menetfény tigrisfogait nagy kár volt kihúzni, és tripla karmolásnyomokat tenni a helyükre. És kár volt ennyire nagy hangsúlyt adni a hűtőmaszknak is. De még így is jól néz ki a ráncfelvarrott 508-as! Főleg oldalról és hátulról, mert úgy alig látni némi változást. Onnan nézve maradt az alacsony, sportos, dögös szedán karakter – amely valójában ötajtós.

Belül pedig még annyi változás se történt, ami pont jól is van így. Kis fazonigazítással tágasabbá tenni úgysem lehetett volna, más teendő pedig sose volt itt, hiszen a részletek mindig nagyon rendben voltak az 508-asban. A helykínálat nem. A tető alacsony, főleg hátul, a mozgástér szűkös, úgyhogy nagy termetű embereknek sajnos továbbra sem ideális választás az 508. Utoljára egy generációval régebben volt az.

A kormány is maradt a pici, szögletes darab, amely persze továbbra is megosztó. Akinek sikerül jól beállítania a helyzetét, az hamar megszereti, de akinek nem, az örök harcban áll majd vele. Hiszen vagy a műszerfali kijelzőt takarja el félig, vagy az ölében van. Egyik se jó. Én a szerencsésebbek közé tartozom, könnyen megtalálom a megfelelő helyzetet, és imádom, hogy ilyen kicsi. Az már más kérdés, hogy visszajelzésből nem ad semmit, tehát a sportos vezetés csak kompromisszumokkal jöhet szóba.

Pedig ereje lenne hozzá, 225 lóerő és 360 Nm van benne, ami nem szerény, akárhogy is nézzük. 7,9 másodperc 0-100-as sprint, ami még ma is elég jónak számít. De a hibrid hajtásláncból egy kicsit másképp jön elő a kraft, mint mondjuk egy tisztán benzinesből. Az 1,6-os turbómotor egyébként önmagában is elég izmos, 180 lóerőt és 300 Nm-t tud, a villanymotor pedig 110 lóerőt és 320 Nm-t. Látjuk, hogy a LE-k összege és a Nm-ek összege jóval több, mint a fentebb említett 225 LE és 360 Nm, de ez a legtöbb hibridnél így van.

A hajtáslánc nem csak hibrid, hanem abból is a tölthető, azaz plug-in hibrid (PHEV) féle. Azaz, a sima hibridekhez képest nagyobb akku van benne, melyet hálózatról is tölthetünk. Nem muszáj, de lehet. És érdemes is, mert úgy lesz igazán alacsony a benzinfogyasztás – akár nulla is. A 11,6 kWh-s akkumulátor WLTP mérés szerint 64 kilométer megtételére elegendő anélkül, hogy beindulna a benzinmotor. A gyakorlatban ez – szokás szerint – „egy kicsit” másképp van. Itt hétköznapi körülmények között inkább a 40-45 km a reális.

De a lényeg az, hogy lehetőleg alacsony legyen a benzinfogyasztás. Ami persze addig lesz csak igazán szép, ameddig a hajtás jelentős részét tudja vállalni a villanymotor. Az pedig csak addig jellemző, ameddig van az akkuban a hálózatról beletöltött feszültségből. Utána meredeken növekedni kezd az 1,6-os turbó étvágya, hiszen már nem kap olyan nagy támogatást a villanymotortól. És egészen addig emelkedik a fogyasztás, amíg nem etetjük meg újra némi árammal a rendszert, és ezáltal el nem kezdünk újra „elektromosabban” közlekedni.

Ilyen a plug-in hibridesek élete. De mi nem tudtuk táplálni az autót, csupán egy teletöltött akkut fogyasztottunk el, és így lett 7,5 liter az átlagunk, összesen 250 km-es utunkon. Főleg városi forgalomban, némi gyorsforgalmi andalgással vegyítve. Tölteni hosszú idő, ez nem változott a ráncfelvarrással (nem is szokott). Otthoni konnektorból kb. 6 óra kell neki, fali töltőről nem egészen két óra, és ugyanennyi a közterületi oszlopokról is. Határozottan gyorsabb a benzintankot tölteni, már csak azért is, mert elég kicsi, így viszont nem is tart ki sokáig.

Belül elbűvölő az 508! Ha túlvagyunk a beszállás nehézségén, és sikerült elhelyezkedni, akkor élvezhetjük ezt a különleges miliőt. A középkonzol és a műszerfal körbe ölel, zongoralakk helyett igényes fautánzatú műanyag dekorációt kapunk, a korábbinál nagyobb érintőkijelzőt középre és 1,8 milliós felárért ezt a gyönyörű vörös bőrkárpitozást.

Az első ülések nagyon kényelmesek, a tesztautóban motoros állítással és masszázsfunkcióval látták el őket. Az automataváltó régebbi, jól formázott választókarja helyett ezúttal már csak egy billenőkapcsoló van. Ha valahol, hát itt van leginkább létjogosultsága ennek a megoldásnak, tekintve, hogy nincs túl sok hely, és a középkonzol is jó magasan húzódik. Egyébként így egy elég nagy tároló üreget is ki tudtak alakítani alatta, aki be tud oda nyúlni valahogy, annak hasznos lehet.

Fokozatból nyolc van, és a kormány mögötti váltóflepnikkel is kapcsolhatunk, bár a váltó reakciója sok esetben egy kicsit késedelmes. Az egész nem olyan éles és határozott, mint mondjuk egy BMW-ben, egyszerűen nem olyan élmény gangolni vele. Az alacsony hasmagasság és a relatíve sportos hangolású futómű ellenére nem kényelmetlen a rugózás a hazai utakon sem.

teszt és fotó: BG, SportVerda

Elolvasom a cikket