A felfedezés áttöréshez vezethet a vastagbélrák elleni küzdelemben, amely évente több mint 52 000 amerikai halálát okozza az Amerikai Rákellenes Társaság szerint.
A seattle-i Fred Hutchinson Rákközpont kutatói egy bizonyos szájüregi baktérium, a Fusobacterium nucleatum szintjét vizsgálták kétszáz vastagbélrákos betegtől vett vastagbéldaganat-szövetben.
A mikrobának több altípusa van, de csak az egyik, az Fna C2-nek nevezett tűnt a tumoros daganattal és nem az egészséges szövetekkel összefüggőnek – jelentették március 20-án a Nature című szaklapban. Az Fna C2 altípus gyakrabban jelent meg a vastagbélrákos betegektől gyűjtött székletmintákban is, mint az egészségesektől gyűjtöttekben.
„Következetesen azt láttuk, hogy a Fusobacterium nucleatumot tartalmazó vastagbéldaganatos betegek túlélése és prognózisa rosszabb, mint a mikroba nélküli betegeké” – mondta a tanulmány társszerzője, Susan Bullman a rákközpont sajtóközleményében.
„Most azt találtuk, hogy ennek a mikrobának egy bizonyos altípusa felelős a tumor növekedéséért” – tette hozzá Bullman, aki a központ rákos mikrobiom kutatója. „Ez azt sugallja, hogy a mikrobiótán belül ezt az alcsoportot célzó terápiák és szűrővizsgálatok segíthetnének azoknak az embereknek, akiknél nagyobb az agresszívabb vastagbélrák kockázata.”
Kutatásuk során a kutatók először azt fedezték fel, hogy a szájban kolonizáló F. nucleatum baktériumoknak különböző altípusai vannak. De csak az Fna C2 altípus képes a szájból a gyomorba jutni, majd elszaporodni az alsó gyomor-bél traktusban, beleértve a vastagbelet is.
Végül a vizsgált vastagbéldaganatok ötven százaléka kimutatta a F. nucleatum Fna C2 altípusának jelenlétét – közölte a kutatócsoport.
A mikrobaalapú sejtes terápiák Bullman csoportja szerint a vastagbélrák elleni támadás új határát jelenthetik. Ezek a kezelések a baktériumok finomított formáit használják ahhoz, hogy a gyógyszereket közvetlenül a daganatba juttassák, magyarázták.
„Pontosan meghatároztuk azt a baktériumvonalat, amely a vastagbélrákkal összefüggésbe hozható, és ez a tudás kritikus fontosságú a hatékony megelőző és kezelési módszerek kifejlesztéséhez” – mondta Christopher Johnston, a tanulmány társszerzője.
