A szedáció, vagy „felügyelt altatásos ellátás” kisebb műtéteknél – például biopsziáknál és egyes fogászati beavatkozásoknál – alkalmazható, hogy a páciens ellazuljon és álmos legyen anélkül, hogy elveszítené az eszméletét. A helyi érzéstelenítés csak bizonyos részeket zsibbaszt el, és ébren tartja a beteget.
A regionális érzéstelenítés, mint például a szülés során alkalmazott epidurális érzéstelenítés, a test egy egész területének érzékelését blokkolja. A bonyolultabb eljárások, mint például a nagyobb műtétek, általános érzéstelenítést igényelhetnek, amely az egész testet elzsibbasztja, és a beteg elveszíti az eszméletét.
A különböző érzéstelenítők különböző módon hatnak. A helyi érzéstelenítők például úgy, hogy megakadályozzák, hogy az idegsejtek fájdalomjeleket küldjenek az agyba. Pontosabban, a gyógyszerek ezt úgy érik el, hogy megállítják a töltött nátrium molekulák, vagyis az ionok áramlását az idegsejtekben lévő csatornákon keresztül. Ez a nátriumion-áramlás az, amely, ha elég magas, arra késztet egy idegsejtet, hogy jelet küldjön a szomszédos idegsejteknek; az összekapcsolt sejtek együttesen továbbítják az üzeneteket az agynak.
A helyi érzéstelenítő koncentrációja, amely ahhoz szükséges, hogy az idegek blokkolják az üzenetek küldését, idegenként változik. A túl sok érzéstelenítő beadása azonban kockázatokkal járhat, mivel a túladagolás görcsökhöz, légzésleálláshoz és kómához vezethet.
Az általános érzéstelenítés rejtelmei
Az általános érzéstelenítőket vagy vénába fecskendezett folyadékként, vagy a beteg által belélegzett gázként adják be. Az, hogy az aneszteziológus melyik lehetőséget választja, különböző tényezőktől függ, többek között attól, hogy felnőttet vagy gyermeket kezel.
A kisgyermekeknél, akik nem szeretik különösebben az infúziót, az inhalációs érzéstelenítőkkel viszonylag gyorsan elérhetik az altatott állapotot. A gáznak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy hasonló hatást fejtsen ki a felnőttekre, mivel náluk viszonylag alacsonyabb a légzésszám és a szív teljesítménye, amely azt jelenti, hogy a megfelelő dózisnak hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elérje a célját.
Felnőtteknek eleinte gyakran infúzión keresztül adják az érzéstelenítő gyógyszereket. „Amint a [felnőtt] beteg eszméletlen, az intravénás érzéstelenítő gyógyszerekkel lehet folytatni, vagy – ami a leggyakrabban előfordul – inhalációs érzéstelenítőt használnak, hogy a beteget a műtét vagy a beavatkozás befejezéséig érzéstelenítve tartsák” – mondta Dr. Ronald Harter, a The Ohio State University aneszteziológus professzora.
Az általános érzéstelenítés kívánt hatásai közé tartozik a mozdulatlanság és az eszméletvesztés, amnézia előidézése az eljárás alatt; valamint a fájdalom és a kellemetlen érzések blokkolása. Valószínűleg mindegyik hatást molekuláris mechanizmusok okozzák, amelyek némileg különböznek az egyes gyógyszerek között – bár azonban az általános érzéstelenítő szereket széles körben használják, pontos mechanizmusaik továbbra is kevéssé ismertek.
„Egyre jobban megértjük az agyban lévő kulcsfontosságú receptorokra gyakorolt különböző hatásokat, amelyek érzéstelenítő és nyugtató hatásokat váltanak ki” – mondta Harter. „De még mindig nincs átfogó képünk arról, hogy pontosan hogyan is működik.”
Az egyik legszélesebb körben használt általános érzéstelenítő, a propofol, feltehetően a gamma-aminovajsav (GABA) nevű kémiai hírvivő aktivitásának fokozásával fejti ki hatását.
Egy gyümölcslégy-vizsgálat megállapította, hogy a kloroform és az izoflurán az agysejtjeik membránjában lévő zsírzsebek megzavarásával ütik ki a rovarokat. Ezáltal olyan fehérjék szabadulnak fel, amelyek számos láncreakciót indítanak el a sejtekben. Az egyik ilyen fehérje elnyomja a sejtek elektromos és kémiai aktivitását, amely az egész agyat öntudatlan állapotba taszíthatja. Ezek a gyógyszerek és a hasonló érzéstelenítők hasonlóan működhetnek az embereknél is, de további kutatásokra van szükség.
Figyelemre méltó, hogy a tudósok sem értik teljesen, hogyan altatnak el minket az altatószerek, ráadásul azt sem tudják pontosan, hogy az idegi áramköreink hogyan állítják vissza normális működésüket. A folyamat biztonságos felgyorsítására törekedve egyes kutatók elkezdték vizsgálni, hogyan lehetne stimulánsokkal, például a Ritalinnal, gyorsabban helyreállítani az öntudatot.
