Erika Rees-Punia, az Amerikai Rákellenes Társaság munkatársa és Christopher Swain, az ausztráliai Melbourne-i Egyetem munkatársa által vezetett csoport a résztvevőket szokásos fizikai aktivitásukról és fájdalomszintjükről kérdezte.
A résztvevők mindkét csoportjában a több fizikai aktivitás kevésbé erős fájdalommal járt együtt.
Az aktivitás és a fájdalom közötti kapcsolat mértéke mindkét csoportban hasonló volt, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a testmozgás ugyanúgy csökkentheti a rákos megbetegedésekkel kapcsolatos fájdalmat, mint más típusú fájdalmak esetében.
Az amerikai irányelvek heti 2,5-5 óra közepes intenzitású aerob aktivitást, illetve 1,25-2,5 óra erőteljes aktivitást javasolnak.
A tanulmány szerint a rákbetegségben szenvedő résztvevők közül azok, akik rendszeresen mozogtak, 16%-kal kisebb valószínűséggel számoltak be közepes vagy súlyos fájdalomról, mint azok, akik nem feleltek meg az irányelveknek.
A kutatók azt is megállapították, hogy azok a résztvevők, akik következetesen aktívak voltak, vagy akik idősebb felnőttkorukban váltak aktívvá, kevesebb fájdalomról számoltak be, mint azok, akik inaktívak maradtak.
Az eredményeket február 12-én tették közzé a Cancer című folyóiratban.
„Lehet, hogy egyesek számára ellentmondásosnak tűnik, de a fizikai aktivitás hatékony számos fájdalomtípus csökkentésére” – mondta Rees-Punia a folyóirat sajtóközleményében.
„Ahogy tanulmányunk is sugallja, ebbe a körbe tartozhat a rákhoz és annak kezeléséhez kapcsolódó fájdalom is” – mondták.
