Amint Mencser Éva elnök (önmaga is nem dohányzó nőként lett tüdőrákos) fogalmaz, a tüdőrákra gyakran tekintenek úgy az emberek, mint arra a betegségre, amelyet a beteg önmagának okozott. Holott akinek tüdeje van, annak lehet tüdőrákja akkor is, ha életében nem gyújtott rá egyszer sem.
Tény: a tüdőrákos betegek többsége a dohányosok közül kerül ki. Tény az is, hogy a dohányzás a legerősebb olyan rákkeltő tevékenység, amely kiiktatható az ember életéből és amely a tüdőrák mellett számos más daganattípus kockázatát is növeli. A betegszervezet is támogat minden olyan programot, amely a dohányzásról való leszokást segíti. El akarják kerülni annak a félreértelmezését is, hogy mivel a nemzetközi statisztikák szerint nőtt a nemdohányzó tüdőrákosok aránya (országonként változó arányban 10 és 20 százalék között van), erre hivatkozva legyintsenek a cigarettázók, hogy lám-lám, minek leszokni, ha úgyis megbetegedhet valaki, ha egészségesen él.
Hangsúlyozzák: sokkal nagyobb a kockázata számos betegségre annak, aki dohányzik. A Lélek-zet Egyesület tehát nem a dohányzás egészségromboló hatását vitatja (sőt!), hanem a tüdőrákos betegek társadalmi megítélésén szeretnének változtatni. Azzal érvelnek: ahogyan más daganattal kezelt betegeken sem kérik számon, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire éltek egészségtudatosan, úgy a tüdőrákos betegeknek se kelljen szégyenkezniük a betegségük miatt.
