A poszttraumás stresszbetegség (PTSD) egy olyan pszichés zavar, amely egy olyan rendkívül stresszes eseményre (trauma) adott reakció, amellyel az ember nem tud megbirkózni. A PTSD leggyakoribb okai a háborúk, természeti katasztrófák, közlekedési balesetek, de az is, hogy valaki nemi erőszak, bántalmazás vagy kínzás áldozata lett. A PTSD lefolyása változó, és a legtöbb esetben idővel megszűnik.
Egy kísérleti tanulmányban a Dalhousie Egyetem kutatóinak sikerült kutyákat kiképezniük arra, hogy felismerjék a stresszjeleket a traumatikus flashbackeket (úgynevezett visszaemlékezéseket) átélt emberek lélegzetében. Egy ilyen képesség időt adhatna a PTSD-ben szenvedőknek a hatékony beavatkozásra, még mielőtt a szorongásos epizód komolyan elkezdődne.
A kutyák segítenek az emberek PTSD elleni küzdelemben.
A kutyák érzékeny orra számos potenciálisan veszélyes egészségügyi helyzet korai figyelmeztető jeleit képes felismerni, például a közelgő epilepsziás rohamot vagy a hirtelen fellépő hipoglikémiát. A kutyák segítenek a PTSD-s betegeknek abban is, hogy megszakítsák a traumatikus visszaemlékezésekkel járó epizódokat.
Minden embernek van egy „szagprofilja” az illékony szerves vegyületekből (VOC) – a szervezet által kiválasztott molekulák, például az izzadság –, amelyet a genetika, az életkor, az aktivitás és más változók befolyásolnak. Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a kutyák képesek lehetnek a stresszel összefüggő VOC-ok kimutatására az embereknél. Nem vizsgálták azonban, hogy a kutyák képesek-e megtanulni a PTSD tüneteivel összefüggő VOC-ok kimutatását.
Laura Kiiroja, a Dalhousie Egyetem PhD-hallgatója elmondta:
„A PTSD-ben szenvedők segítő kutyái már tudják, hogyan segítsenek az embereknek vészhelyzetekben. De az állatokat most már arra is kiképzik, hogy viselkedési és fizikai jelzésekre reagáljanak, és tanulmányunk kimutatta, hogy legalábbis néhány fajtát meg lehet tanítani arra, hogy a légzésünk alapján felismerjék a közelgő betegségepizódot.”
A kutatók 26 olyan embert toboroztak, akik traumát éltek át, és visszaemlékezéseket tapasztaltak. A szagok átadásához a páciensek olyan foglalkozásokon vettek részt, ahol különböző arcmaszkok viselése közben emlékeztették őket a traumatikus élményükre. Az egyik maszk a „nyugodt” légzés mintáját tartalmazta, és kontrollként szolgált, míg a másik maszk, amelyet a résztvevők akkor viseltek, amikor a traumájukra emlékeztették őket, a légzés célzott mintáját adta. Eközben a kutatók 25 háziállatkutyát toboroztak szagérzékelési tréningre. Közülük csak kettő volt kellően képzett és motivált a vizsgálat elvégzéséhez: Ivy és Callie.
A négylábúakat arra képezték ki, hogy felismerjék a célszagot a maszkokból, és 90 százalékos sikerarányt értek el a kontroll- és a stresszminták megkülönböztetésében. Ezután egy sor mintát mutattak be nekik – egyszerre egyet-egyet –, hogy lássák, képesek-e még mindig pontosan felismerni a „stressz” VOC-okat. A második kísérletben Ivy 74 százalékos, Callie pedig 81 százalékos pontosságot ért el.
Laura Kiiroja elmagyarázza: „Bár mindkét kutya nagyon magas pontosságot mutatott, úgy tűnt, hogy kissé eltérően értelmezték, hogy mit tekintenek »stresszes« légzésmintának. Feltételeztük, hogy Ivy a szimpatikus-hipofízis-mellékvese tengely hormonjaira (például az adrenalinra), Callie pedig a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely hormonjaira (például a kortizolra) volt hangolva. Ez fontos ismeret a segítő kutyák kiképzésében, mivel a PTSD korai jeleire való figyelmeztetés a szimpatikus-hypophysis-mellékvese tengely hormonjaira való érzékenységet igényel.”
A kutatók tobábbi vizsgálatokkal kívánják megerősíteni elképzelésük érvényességét.
