Az asztma jelenlegi kezeléseinek többsége azon a feltételezésen alapul, hogy gyulladásos betegségről van szó. Az asztmás rohamokban azonban az elsősorban a légutak beszűkülése jellemzi, ami megakadályozza, hogy elegendő oxigén jusson oda, ahol szükség van rá.
A londoni King’s College kutatói most először mutatták ki, hogy az asztma számos jellemzője – gyulladás, nyálkakiválasztás vagy a légúti hám károsodása – a légutak mechanikus szűkületének következménye, és nem fordítva.
A Science című folyóiratban közölt eredmények azt sugallják, hogy a hámsejtek pusztulását normális esetben okozó folyamat blokkolása megelőzheti az asztmás rohamot követő veszélyes szövődményeket. Még egy alkalmas gyógyszerjelölt is van.
„Felfedezésünk több mint egy évtizedes munka csúcspontja. Sejtbiológusokként láttuk, hogy az asztmás rohamban fellépő fizikai szűkület a légúti gát kiterjedt pusztulását okozza. E gát nélkül az asztmások sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek elhúzódó gyulladástól és fertőzéstől, ami több rohamot okoz. Ennek az alapvető mechanizmusnak a megértésével most már jobb helyzetben vagyunk, hogy mindezeket az eseményeket megelőzzük” – írja a tanulmány.
Az asztma elpusztítja a hörgőhámot, és ez katasztrófát jelent.
Az asztma világszerte mintegy 300 millió embert érint, és a legtöbben sípoló légzéssel, köhögéssel, légszomjjal és mellkasi szorító érzéssel küzdenek. A pollenektől és poratkáktól kezdve a háziállatok szőrén át a füstig, a testmozgásig és még a hideg levegőig minden kiválthat asztmás rohamot.
Az asztma nem gyógyítható, de néhány kezelés – különösen a légúti gyulladást célzó – segíthet a légszomjjal járó rohamok megfékezésében. Az inhalációs hörgőtágítókat gyakran használják a légutak tisztítására, a kortikoszteroidokat pedig a gyulladás csökkentésére.
Az asztma világszerte komoly probléma, de érdemes lehet változtatni a betegséghez való hozzáálláson.
Korábbi vizsgálatok során a tudósok felfedezték, hogy egy gadolínium nevű kémiai vegyület képes blokkolni a sejtek kilökődését. Most megerősítették, hogy egerekben képes megakadályozni a túlzott sejtextrúziót, amely az asztmás rohamot követő károsodást és gyulladást okozza.
Úgy vélik, hogy az albuterol a legjobb hörgőtágító, és az egér és emberi szövetek elemzése kimutatta, hogy ellazítja a környező simaizmot, ami javítja a légzést. Nem állítja azonban meg a légúti hámsejtek károsodását vagy az asztmás rohamot követően fellépő gyulladást.
Jody Rosenblatt professzor hozzáteszi: „Szerencsére felfedeztük, hogy egy olcsó vegyületet – a gadolíniumot –, amelyet gyakran használnak az MRI-képalkotásban, fel tudunk használni arra, hogy egérmodellekben megállítsuk a légutak károsodását, valamint az ebből eredő gyulladást és nyálkakiválasztást.”
Ez a felfedezés fontos új ajtót nyit a lehetséges új kezelési lehetőségekhez, amelyekre az asztmásoknak égető szükségük van, ahelyett, hogy kizárólag a gyulladásra összpontosítanánk.
A szerzők szerint hasonló mechanizmus állhat más, szűkületekkel jellemezhető gyulladásos állapotok, például az irritábilis bél szindróma vagy a gyulladásos bélbetegség hátterében. Ha sikerül megfejteni, hogyan történik ez a folyamat, az új terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez vezethet.
