A síita állam előre jelezte: határozott, de mérsékelt választ fog adni az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével összhangban. Ha az iráni szándék a figyelem felkeltése volt, valóban elérték, amit akartak, de a helyzet nagyon könnyen eszkalálódhat. A labda most Izrael oldalán pattog, és már a kormányon belülről is hallani lehet az „Irán eltörlését” követelő hangokat.
Visszatérve a támadásra: a válaszcsapás szombaton több hullámban érkezett, kezdve azzal, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda lefoglalt egy hajót a Vörös-tengeren, amely az izraeli milliárdos, Eyal Ofer cégéhez, a Zodiac Maritime-hoz köthető.
A drónokat helyi idő szerint körülbelül este 11 óra kor indították el. Ezek valószínűleg az ukrán frontról is ismert Shahed-136-osok voltak, amelyek a nagy számuk ellenére is könnyű célpontot jelentettek az izraeli légierő számára. Ugyanakkor a jelentések szerint a robotrepülők után ballisztikus és cirkálórakétákat is kilőttek Izraelre. Ráadásul a támadásba bekapcsolódtak a jelemni lázadók és a libanoni Hezbollah is.
Jordánia megnyitotta a légterét az izraeli, az amerikai és brit vadászgépek előtt, amelyek már ott, illetve a szomszédos Irak fölött megkezdték a drónok és a rakéták elfogását.
Mérsékelt nyugati és keleti elemzők szerint Irán nincs abban a helyzetben, hogy regionális háborút szítson; ennek megvívását sem a gazdasági, sem a belső biztonsági helyzete nem teszi lehetővé. Ugyanakkor az USA és Izrael évek óta hajt végre merényleteket iráni atomtudósok és katonai parancsnokok ellen, az infrastruktúrát is érték csapások. A damaszkuszi konzulátusra mért csapás után pedig Teheránnak nem volt más választása. Ha nem akart komolytalanná válni, erőt kellett mutatnia.
Mint már utaltunk rá, ezzel együtt az irániak napok óta azt kommunikálták, hogy mérsékelt, de határozott választ fognak adni, az eszkaláció nem céljuk. Ennek megfelelően egy órával a dróncsapás után Irán állandó ENSZ-képviselete azt írta az X-en (korábban Twitter), hogy „az ügyet lezártnak lehet tekinteni”.
A nyugati vezetők támogatásukról biztosították Izraelt, Kína és Brazília viszont önmérsékletre szólított fel. Jellemző egyébként, hogy a mainstream sajtó zömmel megtorló csapásként ír a történtekről, tehát nem nevezi azt „indokolatlan és provokálatlan akciónak”.
Az izraeli mentőszolgálat szerint egy ember sérült meg, és kisebb károk keletkeztek egy izraeli katonai támaszpontban – közölte Daniel Hagari ellentengernagy szóvivője. A nyilatkozatból azonban nem derül ki, hogy az iráni drónok és rakéták légvédelmen átjutott 1 százaléka, vagy a Hezbollah, esetleg a jemeni Huszik lövedéke okozta-e a sérülést.
Az elmúlt hat hónapban Izrael egyik legfőbb félelme az volt, hogy a Hamász október 7-i támadásait követő gázai háború regionális háborúba torkollni.
Irán a gázai invázióra adott válasza retorikai szempontból heves volt – lehet mondani, mint mindig –, de eddig az Iszlám Köztársaság – amely hivatalosan tagadja Izrael „létjogosultságát” – megelégedett azzal, hogy fokozta a hozzá kapcsolódó csoportok, például a Hezbollah, valamint az iraki és szíriai milíciák támogatását.
A Hezbollah és Izrael rendszeresen össze-összecsapnak a dél-libanoni határon, ami az elmúlt félévben legalább 66 libanoni és körülbelül kilenc izraeli civil halálát okozta. Az iraki és szíriai milíciák ez idő alatt több mint 150 alkalommal támadtak amerikai létesítményeket mindkét országban, válaszul arra, hogy az USA katonai támogatást nyújt Izraelnek. A jemeni húszik pedig a Vörös-tenger hajóforgalmát kezdték el zaklatni, több látványos akciót is végrehajtva.
A gázai háború elején Washington hadihajókat küldött a térségbe, hogy megakadályozza a további eszkalációt. Most újabbak érkezhetnek az USA és Izrael más szövetségesei részéről.
Izrael és a nyugati szövetségesei eközben kisebb akciókat hajtottak végre szerte a Közle-Keleten feltételezett iráni és Iránnal szövetséges célpontok ellen. Iránban ezzel párhuzamosan megnőtt a terrorfenyegetés, halálos áldozatokkal járó támadásra is sor került, amiért Teherán közvetve a Nyugatot tette felelőssé.
Április 1-jén pedig Izrael támadást intézett Irán nagykövetsége ellen a szíriai Damaszkuszban. A nemzetközi joggal nehezen összeegyeztethető akcióban végeztek az iráni Kúdsz erők több parancsnokával, akik Szíriában a kormányerőknek segítettek az Iszlám Állam és a lázadók maradéka elleni harcban.
Mivel ez a sokadik Irán-ellenes akció volt, ráadásul egy külképviselet ellen, az irániak valószínűleg arra a következtetésre jutottak, hogy a válasz elmaradásának kockázata nagyobb, mint a válaszadás kockázata. A további eszkaláció innentől Izraelen múlik.
