– Irán Izrael elleni támadásának a jelek szerint nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mire véljük ezt? Erődemonstráció? Teherán – válaszul a korábbi évek merényleteire, célzott likvidálásaira és támadásaira – meg akarta mutatni, hogy nem egy fogatlan oroszlán?
– Izrael a föl nem vállalt, de egyértelműen általa elkövetett damaszkuszi támadással átlépett egy határt, hiszen egy diplomáciai létesítményre mért csapást. Teheránban valószínűleg úgy gondolták: ebben a helyzetben, amikor Izrael külpolitikailag egyre elszigeteltebb – gondoljunk csak az egyiptomi hivatalos reakcióra, ami nem is említette Iránt, holott a támadás egyértelműen onnan indult – megengedheti magának, hogy egy ilyen akcióval válaszoljon. Ezeket a dolgokat folyamatukban kell vizsgálni, tehát nagyon súlyos hibákat követ el azzal az ember, ha figyelmen kívül hagyja a megelőző vagy ide vezető lépéseket.
Semmiképpen nem mondanám, hogy Irán fogatlan oroszlán lenne. És ez egyértelműen egy olyan üzenet volt – amilyet egyébként Pakisztánnal is váltottak néhány héttel ezelőtt –, amellyel Teherán megmutatta, megüzente a Közel-Kelet sajátos stílusában, hogy tud és akar reagálni, és hogyha komolyabban akarna reagálni, akkor komolyabban reagálna. Szerintem ezt az üzenetet Izraelben vették. De legalábbis nagyon bízom benne, hogy komolyan veszik azt a meglehetősen furcsa iráni nyilatkozatot, amely szerint a síita állam vezetése a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, ha nem reagálnak rá az izraeliek. Ellenkező esetben ennek a támadásnak nagyon komoly következményei lehetnek.
– Teherán ENSZ-nagykövete egyfelől arra hivatkozott, hogy a támadás összhangban van az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével, másfelől kiadták ezt a figyelmeztetést – amit említett – a múlt lezárásáról, és a jövőben várható súlyosabb megtorlásokról. Képes valóban nagy kárt okozni Irán a zsidó államnak?
– Igen, erre valóban megvannak a képességei Iránnak. Most 300 eszközt indítottak, és ennek egy jelentős részét azok a Sahid-drónok tették ki, amelyek lassan repülnek és elég könnyen sebezhetők. Viszont fellőttek egy tucat ballisztikus rakétát is, ami egy komolyabb fenyegetés. Az izraeli légvédelem sok mindenre fel van készülve, de mondjuk egy tömeges és kombinált drón-rakétatámadás, amelyet alkalomadtán kiegészít a Hezbollah fellépése, amelynek a hírek szerint egyébként százezres nagyságrendben állnak rakéták a rendelkezésére – arra már nincsenek felkészülve. Az már képes lehet nagy kárt okozni, de – hangsúlyozom – most nem ez volt a cél. Mert egy ilyen nagy kárra az izraeliek is teljes erővel válaszolnának, akár tömegpusztító fegyver bevetésével, és ez azért senkinek nem érdeke, szerencsére.
– Van az a mondás, hogy „úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött”. Mire számít? Izraeli, esetleg szövetséges csapás válaszul a válaszcsapásra? Eszkaláció? Újabb szankciók Izrael ellen? Hogyan hathat ez az akció a régiós és a nemzetközi (biztonság)politikára?
– Ezért is említettem az elején a folyamatok komplexitásának fontosságát, mert az általam gyakran használt példa szerint egy ilyen háború mindig olyan, mint egy kocsmai verekedés: valaki provokálja a másikat, elkezdődik a szóváltás, aztán a lökdösődés, majd elcsattan az első pofon, és indul a verekedés, ami aztán halálos áldozattal is járhat.
Az izraeli döntéshozóknak most azt kell figyelembe venniük, hogy egyrészt és nem meglepő módon az Egyesült Államok katonailag teljes erővel Izrael mellé állt, brit és francia szóbeli ígéret is érkezett, sőt még a nem kifejezetten szövetséges Jordánia is segített a támadás elhárításában, de egy fegyveres konfliktust igazából nem akarnak ezek a felek. Hogy a másik oldal mit akar, az egy nagyon jó kérdés, erről sokkal kevesebb információnk van, viszont a már említett egyiptomi nyilatkozat, amelyben nem említik Iránt, mindenképpen fontos jelzés a különböző vezetéseknek. A régió többsége azért Izrael szemben helyezkedik el, még ha nem is akar közvetlen konfliktust, de ha ez kirobban, akkor a szerepük és a hozzáállásuk erősen kétséges lehet.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy Izrael atomhatalom, és a közismert Sámson-terv mindenkit óvatosságra kényszerít. Ugyanakkor, ha Irán úgy dönt, hogy lezárja a Hormuzi-szorost és lezárja az Arab- vagy Perzsa-öblöt – ez igazából nézőpont kérdése –, akkor ez a nemzetközi gazdaságra is nagyon súlyos kihatással lehet, és a Biden-kormány újraválasztási esélyét is nullára fogja csökkenteni.
Tehát itt most nagyon-nagyon komoly diplomáciai csörték, tárgyalások lesznek. Én nagyon bízom benne, hogy ezek megállítják a konfliktust.
