Mit keresett Bálint András Kossuth- és Jászai Mari díjas színész, színházigazgató Magyar Péter április 6-ai tüntetésének előadói között? – teheti föl joggal a kérdést az olvasó. Bálint ugyanis nem szokott politizálni. Utoljára 1998-ban szólalt meg politikai kérdésben. Egy évvel korábban megnyerte a Nemzeti Színház igazgatói pályázatát, az első Orbán-kormány pedig leállította a színház építését az Erzsébet-téren, ezután Bálint lemondott.
Eddig forrt vajon benne az indulat? Úgy érezhette, hogy most ki kell állnia és oda kell csapnia Orbánéknak a 26 évvel ezelőtti, egyébként kedvező döntésükért, amely őt hátrányosan érintette? Nem lehet tudni, azt azonban igen, hogy Bálint világnézete inkább a baloldalhoz, sőt ott is a szélbalhoz, azaz az SZDSZ-hez állt közelebb, mint a jobboldalhoz. Bár amikor jelentkezett a tüntetésen való szereplésre, mondott egy, a tisztánlátást némiképp elbizonytalanító mondatot. Ez így szólt: „Mert én liberális vagyok és erős a magyarságtudatom.” Ez már csak azért is érdekes, mert akinek erős a magyarságtudata, az ritkán szokott elmenni Orbán ellen tüntetni, s ott ráadásul főszerepet vállalni.
Aztán ha elolvassuk a Népszavának adott interjúját, akkor már közelebb kerülünk a valósághoz. Ott ugyanis egyebek mellett azt mondta, hogy a magyar társadalom harminc éve „undorítóan megosztott”. A színházi szakma sokáig nem volt az, de Vidnyánszky Attila megjelenésével és a Magyar Teátrumi Társaság megalakulásával „deklaráltan azzá vált”.
Ezen a ponton már lehetett tudni, hogy Bálint András nagyon is a baloldal embere. Vidnyánszky Attila munkássága ugyanis semmi egyebet nem jelent a színházi kultúrában, csak megtörte azt a kommunista uralmat, amely a rendszerváltoztatás után is ugyanolyan megbonthatatlan volt, mint előtte. S aminek leágazásai ma is jól megfigyelhetők például a Katona József Színház esetében, ahol leszállított árú jegyeket adtak a Demokratikus Koalíció támogatóinak. Tette ezt az a színház, amelynek fenntartásáért a Fővárosi Közgyűlés felel, élén Karácsony Gergellyel, akinek a közgyűlési többség alapján Gyurcsány Ferenc DK-elnök mondja meg, hogy mit tehet és mit nem.
Bálint András a Népszavának is elmondta: „És én is aktívan politizáltam a rendszerváltás idején. Annak idején többször is felléptem az SZDSZ rendezvényein. A négyigenes népszavazás egyik arca voltam, részt vettem a Demokratikus Charta megmozdulásain is.”
Emlékezhetünk rá, 1989. szeptember 18-án véget értek a magyarországi rendszerváltást előkészítő nemzeti kerekasztal-tárgyalások. A megállapodás szerint még a tavaszi első szabad választások előtt, 1990. január 7-én megtartották volna a közvetlen elnökválasztást. Ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Demokrata Fórum elfogadta, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége nem, mert a közvetlen elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, a népi baloldalhoz tartozó kommunista politikus győzött volna. Az MSZMP és az MDF terveit keresztülhúzó népszavazás ötlete az SZDSZ vezetőitől eredt, ehhez csatlakozott három másik párt. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adott „igen” válasz a kezdeményezők álláspontját tükrözze.
A négyigenes népszavazás egyik arca volt Bálint András, aki az SZDSZ-szel együtt elérte, hogy a szintén szadeszes Göncz Árpád legyen a köztársasági elnök. Annyi kárt egyik utódja sem okozott összesen Magyarországnak, mint „Árpi bácsi”.
Bálint András korábban arról beszélt, hogy „tépettek a magyar arcok”. Éppen úgy, ahogy Medgyessy Péter annak idején elhanyagolt, fogatlan magyarokról volt képes beszélni. A tüntetés kapcsán azonban egy csapásra megváltozott a véleménye: „Szép arcokat láttam, lelkes embereket. Ráadásul megjelent a mi generációnk, azaz idősek is ott voltak.”
Van, aki azt mondja, hogy a Radnóti-verssel (A Nem tudhatomot szavalta) és személyes megjelenésével tálcán nyújtotta át Magyar Péternek az értelmiséget.
„Nem volt ilyen szándékom, egyszerűen meggyőződésből álltam ott. De persze képviseltem a városi értelmiséget, ahogy önmagamat és a korosztályomat is.”
Jó messzire eltávolodtunk tehát a magyarságtudattól, de valójában ez keveseket lephet meg. Bálint András valahol ezt deklarálni akarta, amikor szerepléséről úgy fogalmazott: „Felajánlkoztam, mint egy tisztességes prostituált.”
Az erős magyarságtudat és a városi értelmiséget képviselő „tisztességes prostituált” legalábbis messze van egymástól.
A szerző újságíró
