Veszélyes időket élünk. Mintha újabb, minden eddiginél szörnyűbb világégés küszöbén állnánk, egymásnak feszülnek az emberek. Kis- és nagyhatalmak feleselnek egymással, na persze, lőnek is olykor. Most például, amíg a világ boldogabb fele még aludt, vasárnapra virradó éjjel Irán háromszázhúsz drónnal és rakétával indított támadást Izrael ellen.
És mi is itt, a kis Magyarországon, derűs hétvégéről álmodva, éltük tovább a vidám Magyar-napokat. Sőt, a várakozás boldog izgalmával készülődtünk a valójában csak most beinduló, igazi magyarozás, a gerinces, ifjú népi hős országjárása elé.
Mert hiába dúl a szomszédban világfenyegető orosz–ukrán háború, számunkra jószerivel visszafogottan létezik. Legalábbis a magyar sajtóban. Van, ahol megírják például, hogy „saját súlyos sebesültjeinket ott helyben agyonlövik” – ezt állítja az ukrajnai háború orosz oldalán uralkodó állapotokról egy olyan nepáli volt katona, aki túlélte a háború borzalmait. Oroszország ugyanis Nepálból is toboroz katonákat, hogy harcoljanak Ukrajna ellen, s a gazdasági nehézségekkel küzdő országban sok fiatal vállalkozik erre, s legtöbbjüket komoly kiképzés nélkül egyből a frontra küldik.
Igen, tudunk, olvastunk erről is, mint ahogyan itt-ott az is megjelent például, hogy sportesküvő volt. Megnősült? Férjhez ment? Vagyis összeházasodott barátnőjével – esetleg barátjával – Ausztriában az FC Südburgenland csapatában játszó magyar válogatott labdarúgó, Sipos Lilla. Törökországban pedig meccs közben csókolta meg egymást két röplabdázó, elméletileg két lány, Cansu Özbay és Ali Frantti a VakifBank és a Dynavit meccsén. A Dynavit játékosai egy szerzett pontot ünnepeltek, amikor Özbay megfogta Frantti fejét, közel húzta magához, és összeért a szájuk.
Böngészve a sorokat kiderül, hogy Alekosz legnagyobb szenvedélye a nők, a pálinka, a konyak és a szivar. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy a Real bombagólját még az ellenfél is megtapsolta.
Másutt az az izgalom, hogy hatalmas tengeri szörny maradványait fedezték fel. A 150 millió éves ősi tengerihüllő-maradvány, a plioszauruszkoponya fellelése igazi világszenzáció, miután tizenkét méter magasan, egy szikláról emelték ki a Jurassic Coast partvidéken. S mint olvasható, bármit is jelent, hogy a szörny harapási ereje legyőzte volna a Tyrannosaurus rexet is. A koponya most bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Úgyhogy van itt sokrétű pletyka, fecsegés, de mi ez ahhoz képest, hogy a máris legendás TISZA párt alelnöke, Magyar Péter beindítja választási kampányát vidéken is. A napokban országjáró körútra indul. Nálunk ez a sztori, ez uralja a netet. Most például az, hogy a trónkövetelő Facebook-posztban bejelentette: Békésben teszi meg az első korteslépéseket, és azt is, hogy mikor hol folytatja az országjárást. „Békésben kezdünk április 15-e és 17-e között, elmegyünk a legkisebb településekre is” – írja. Majd vasárnap arra módosítja bejelentését, hogy mégsem Békésben rajtolnak. Helyette április 20-án délelőtt közös biciklizésre hívják a pestieket, délután meg a Pest vármegyei településekre látogatnak. Két nappal később pedig Baranyát keresik fel. „Mindenkit várunk szeretettel, beszélgessünk hazánk és Európa jövőjéért, elnézést a pontatlanságért” – zárul a poszt. Igen, így fogalmaz egy egyenes gerincű és nyelvű, őszinte, vérbeli politikus. Akár otthon, akár a kocsmában, akár az interneten. Nem is csoda, hogy – minden szörnylelet és melegliezon ellenére – vele van tele a hazai világháló.
Most bánhatjuk csak igazán, hogy a Gyurcsány-adminisztráció 2007-ben bezáratta az OPNI-t, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, vagyis a Lipótot, és a pszichiátriai zavarokkal sújtott betegek évekre az utcára kerültek. A mániás depressziósok is, pedig, ha a sárga ház folyamatosan üzemel, talán meg lehetett volna előzni Magyar Péter kórisméjének súlyosbodását. De ha mégsem, ha a beteges hazudozás, besúgás, árulás és átállás mégsem gyógyítható, a Lipótmező arra azért jó lenne, hogy ott találkozzanak egymással – így most is – olyan szenvedélybetegek is, akik kényszeresen méhlegelőket rendeznek be buszmegállók tetején, pártot és városházát árulnak, hídpénzt kasszíroznak, cipőket köpködnek, majd átállnak, és más csalafintaságokkal szolgálják, vagy inkább szolgáltatják ki a hazát.
De bizakodjunk. A 2013 óta más arculattal üzemelő új országos intézet, a Nyírő–OPAI fokozatosan építkezve lassan betölti a Lipót bezárása után keletkezett űrt. Alkalmazkodva a megváltozott igényekhez és új kihívásokhoz, ha nem is feledteti a Lipótot, de megoldja a klasszikus pszichoszomatikus kórképek és hangulatzavarok kezelésén túl az országban hiánypótló szenvedélybeteg-ellátást.
Addig pedig reménykedjünk, hogy nem jön újra a Brüsszel-járó Gyurcsány-família, és nem kezdi el bezárni ezt az intézetet. Benne persze az életünket is.
A szerző újságíró
