1991-ben néhány túrázó egy 5300 éves, természetes állapotban fennmaradt múmia maradványaira bukkant az olasz Alpokban. A múmia az Ötzi, a jégember nevet kapta. Halálát egy, a hátát átszúró nyíl okozta. Felfedezése azért volt különösen figyelemre méltó, mert ő a legkorábbi ismert ember, akinek a bőrén tetoválásokat találtak.
Úgy vélik, hogy Ötzi valahol i. e. 3370 és 3100 között az európai rézkorszakban szerezte tetoválásait.
A kutatók felfedezték, hogy összesen 61 tetoválást viselt, amelyek többsége párhuzamos vonal vagy kereszt volt a bal vádliján, a hasán, az alsó lábszárán és a gerincének mindkét oldalán. Azóta a szakértők azon tűnődnek, hogyan készültek a tetoválások.
Az emberi bőr általában nem marad fenn évezredeken át, így a régészeti leletekben nagyon kevés információ található az ősi tetoválási szokásokról.
Egyes szakértők azonban azt feltételezik, hogy a testmódosítások a társadalmi státuszt jelképezték, vagy spirituális jelentőséggel bírtak. Ötzi tetoválásairól úgy gondolták, hogy gyógyászati vagy terápiás célokat szolgálnak, mivel az ősi kultúrák szerint a tetoválás képes gyógyítani a betegségeket.
Egy régészekből, történészekből és hivatásos tetoválóművészekből álló kutatócsoport végre rájött, hogyan kerültek a jelek Ötzi bőrére. A korábbi kutatások négy lehetséges módszert javasoltak, köztük a kézzel való szurkálást, a kézzel való kopogtatást, a bőr alatti tetoválást és a bemetszést.
Az új tanulmányban, amelyet a European Journal of Archaeology című folyóiratban publikáltak, a csapat összehasonlította a négy ősi tetoválási technikát a modern emberi bőrön található tetoválásokkal Ötzi bőrén. A kísérletek elvégzéséhez egy Danny Riday nevű tetoválóművészt kértek fel. Többször tetováltatta magát nyolc különböző eszközzel, hogy elemezze a négy technika gyógyulási mintáit.
„E tesztek közül egy szemcsés csonttűt használtak a bőr alatti tetováláshoz, egy obszidiánpehely hegyét használták a szúró tetováláshoz, és egy külön obszidiánpehelyt használtak a metsző tetováláshoz” – írták a tanulmány szerzői. „A kézi szúró-tetováláshoz egyhegyű réz- és csonthegyeket használtak.”
A következő hat hónapban a kutatók dokumentálták a tetoválások gyógyulási folyamatát. Ezután mindegyiküket összehasonlították Ötziével.
Megállapították, hogy „az Ötzi tetoválásainak fizikai szerkezete, beleértve a pöttyözést, a vonalak szélességét, a lekerekített végeket és a pigment szétszóródását a szélek mentén, mind erősen emlékeztet az egypontos kézi szúrószerszámmal végzett szúrótetoválásra”.
Tehát a kézzel szurkálós módszerrel felvitt új tetoválások hasonlítottak leginkább Ötzi tetoválásaihoz, így valószínűleg ezt a technikát használta.
Ráadásul a csontheggyel vagy rézmetszővel készített tetoválások generálták a legpontosabb eredményeket.
A rézkorszakból származó leggyakrabban azonosított leletek a rézfésűk. Ezeket az eszközöket gyakran fedezték fel abban a régióban, ahol Ötzi holttestét megtalálták.
Korábban szövő- vagy bőrműves eszközként értelmezték őket. A tanulmány szerint azonban az ősi szerszámok tetoválótűként is funkcionálhattak.
