2024. április 16. kedd. 6:8
Azért van abban valami szomorúan elbűvölő, amikor a német védelmi miniszter Adolf Hitlerhez hasonlítja az orosz elnököt. Az Európa nyugati részén fertőző háborús elmebaj, úgy tűnik, nem tud megállni. Vagy másként, nem akarják megállítani. Elég egy könyvbemutató, esetünkben a Winston Churchillről szóló új biográfia ahhoz, hogy az esemény díszvendége Boris Pistorius miniszter az oroszok Ukrajna elleni háborúját a náci Németország 1938-as csehszlovákiai megszállásához hasonlítsa. Ez a kulturális esemény is, mármint a könyvbemutató, kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy valaki ismét elpapagájozza, hogy Európának fel kell készülnie egy nagyszabású orosz támadásra.
Nem érdemes azt részletezni, hogy az 1943-as teheráni konferencián Churchill miféle cédulácskák segítségével üzletelt Joszip Visszarionovics Sztálinnal Európa újrafelosztását illetően. Messzire vinne ez, egészen az angol birodalom korábbi világpusztító háborúihoz. Meg a halottak százmillióját előállító szovjet rendszerhez. Ennél sokkal egyszerűbb, még csak nem is áltörténészi módszerrel, hanem a sematikus gondolkodási és politikai sémák meglobogtatásával értelmezi a mindenkori politikai helyzetet a derék Nyugat. Mintha nem tőlük indult volna el Hitler barna kommunizmusa, mintha az nem találkozott és szövetkezett volna Sztálin vörös nácizmusával. Mintha nem ez a két világpusztító erő rágta volna szét a múlt század derekán Európát.
Churchillről megírták a százötvenkettedik könyvet, Sztálin nem ennyire népszerű a szerzők szemében, bár, a szélsőliberális aktorok hirdette ideológia lassan éppen olyan eszelős és kegyetlen, mint a szovjet diktatúráé.
A német védelmi miniszter beszédet mondott a könyvbemutatón, ebben különös hangsúlyt kapott az az állítás, hogy Vlagyimir Putyin nem fog leállni, amikor az Ukrajna elleni háború véget ér. „Ezt ő is világossá tette. Ugyanolyan világosan elmondta, mint Hitler, aki szintén mindig azt hangsúlyozta, hogy nem fog leállni.”
Azt azért jól megnéznénk, hogy valójában ki, kit fenyeget az ukrajnai háború ürügyén. Az oroszok beszéltek arról, hogy megtámadják Franciaországot, Németországot, Nagy-Britanniát vagy az egész Nyugatot? Ők akarnak orosz katonákat küldeni Versaillesba? Nem Macron elnök harciaskodik az idegenlégióval?
A magát végtelen és féktelen demokráciában élőnek tudó Nyugat nem véletlenül riogatja magát. A német védelmi miniszter a Churchill-könyv bemutatóján végre eljutott az őszinte, kőkemény valóság kimondásáig: „Vissza kell juttatnunk ezt az országot abba a helyzetbe, hogy meg tudja védeni magát. Most kell eldöntenünk, hogy fel akarunk-e készülni a Putyin által jelentett valós fenyegetésre, vagy pedig megkönnyítjük a dolgát.”
Kilóg a liberális lóláb. Addig jótékonykodtak és tömték tele hadianyagokkal Ukrajnát, hogy még a maradék védelmi erejüket is eltékozolták. Az csak mellékes körülmény, hogy az elavult harci eszközeiket jól el tudták sózni a felhőtlen demokrácia nevében.
Valójában itt tehát nem arról lehet szó, hogy Putyin olyan, mint Hitler, inkább az a helyzet, hogy az idióta ideológiák hálójában vergődő Nyugat sokkal veszélyesebb önmagára, mint az erőltetett párhuzamba állított egykori és jelenkori vezető.
Bármennyire robbanásveszélyes és szomorú ez az ukrajnai háború okozta helyzet, az azért vicces, amikor a német védelmi miniszter nekiáll hitlerezni Putyint.
A szerző író
