Sulyok Tamás köztársasági elnök beszédet mondott az Országházban a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján, a holokauszt 80. évfordulóján. A köztársasági elnök szerint nehéz a múlt felidézése e napon, mert elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel. „Nehéz, mert – ahogyan Pilinszky János írja – »ami egyszer megtörtént, örökre elkövetkezett«” – idézte a költő szavait Sulyok, aki szerint egy nemzet önbecsüléséhez tartozik, hogyan tekint a múltjára. Mint mondta: nem tagadhatja le „önfia vágta sebeit”, de nem tagadhatja meg önmagától a mindenkori erkölcsi tisztulás lehetőségét sem.
„Hiszem, hogy az ember alapvetően jóra született. Hiszem, hogy az emberiség feladata az ellenségeskedés, a háború helyett a béke, a békés egymás mellett élés. Hiszem, hogy a szitokszavak, egymás Janus-arcú méricskélése helyett jóra, elfogadásra, bizalomra születtünk” – fogalmazott a köztársasági elnök, majd hozzátette: szerinte azért kell ennek ellenére mégis újra és újra tragédiákkal és eszetlen egymás ellen fordulással szembesülnünk, mert „az egymás iránti tisztelet és mások igazságának elfogadása nélkül folyamatosan kísért minket utunkon a jóra való restség sötét árnya”
Hangsúlyozta: ma, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, a holokauszt 80. évfordulóján arra a több százezer zsidó honfitársunkra emlékezünk, akiket kiszakítottak közülünk. „Értük, magunk és a jövő nemzedékek miatt kell megfogadnunk: Soha többé! Soha többé nem engedjük az embertelenség eszméit hazánkban még csak kicsírázni sem” – szögezte le.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott: az ember mint olyan, szent. Ez a szentség pedig azt jelenti, hogy semmilyen, se vallási, se származási, se világnézeti meggyőződése miatt nem ítélkezhet egyik ember a másik ember élete felett, egyik közösség a másik közösség élete fölött.
„A sérthetetlen emberi méltóságba vetett meggyőződéssel, és nemcsak meggyőződéssel, hanem az ehhez társuló elhatározással tekintünk az emléknapon egyszerre a múltra és a jövendőre. Közös, egymás iránt mindannyiunk számára kikerülhetetlen felelősséggel. Csak akkor emlékezünk tisztelettel és őszintén áldozattá vált egykori honfitársainkra, embertársainkra, ha újra és újra szembesítjük magunkat a múltra néző, de a mának és a jövőnek szóló kötelességgel” – húzta alá.
A köztársasági elnök kitért arra is, hogy tizenkét évvel a Holokauszt után született s a családjában azt hallotta, hogy „mi soha senkinek nem ártottunk, nincsenek ellenségeink”. Mint mondta: megrendítette, amiket az elmúlt hetekben a nyilvánosságban az édesapja múltjáról elé tártak. „Apám lassan negyven éve halott. Oly’ korban nőttem fel, és ő oly’ korban távozott, amikor a tettesek és áldozatok egyaránt hallgatásba burkolóztak. Legyen szó Holokausztról, a szovjet katonák által meggyalázott lányokról, asszonyokról, vagy az ’56-os sortüzekről. Én magam éppen akkor értem abba az életszakaszba, amikor már érett fejjel faggathattam volna apámat, amikor ő már nem élt, mint ahogyan nem érte meg a rendszerváltást sem. Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai. S ma sem tudom már kérdezni” – fogalmazott.
Majd így zárta sorait: A múltat, saját személyes múltamat is vállalva hajtok most fejet a Holokauszt valamennyi áldozata előtt.
