A per- és polifluoralkil vegyületek közé több mint 14 ezer ember alkotta vegyület tartozik. Ezek az anyagok az 1950-es években indultak hódító útjukra számos praktikus tulajdonságuknak – leginkább hő-, víz-, zsír- és porállóságuknak – köszönhetően. Ma is mindenütt megtaláljuk őket: a háztartásban a teflonedényeken, a kozmetikumokban, a rovarirtókban és a zsírpapírokban éppúgy, mint egyes speciális ipari termékekben, például a tűzoltóhabban.
Számos hasznos képességük mellett azonban van ezeknek a vegyületeknek egy komoly hátulütője:
ún. „örökvegyületek” abban az értelemben, hogyha egyszer a környezetbe – vagy éppen a szervezetünkbe – kerültek, maguktól nem bomlanak le soha.
A PFAS vegyületeket környezetvédelmi és egészségügyi problémákkal, egyebek között egyes daganatokkal is összefüggésbe hozták, ám nincs pontos képünk a veszély valódi dimenzióiról, nem utolsósorban azért, mert mindeddig nem tudtuk, mennyi található ezekből az anyagokból az ivóvizeinkben.
Mennyi örökvegyület lehet a vizekben?
Az ausztrál Új-dél-walesi Egyetem ezért világméretű kutatást indított a PFAS vegyületek szintjének felmérésére a felszíni és felszín alatti ivóvízforrásokban. A Nature Geoscience földtudományi szakfolyóiratban megjelentetett eredményeik azt mutatják, hogy a PFAS vegyületek szintje ivóvízforrásainkban szerte a világon sokfelé meghaladja a biztonsági határértéket.
„Ivóvízkészleteink jelentős részében a PFAS-ek szintje magasabb a hatósági határértéknél – szögezi le Denis O’Carroll, az Új-dél-walesi Egyetem mérnök-tanára és a tanulmány rangidős szerzője. – Eleve tudtuk, hogy a PFAS-ek mindenütt jelen vannak a környezetünkben, mégis meglepett minket, hogy az ivóvízforrások mekkora hányadában mértek a megengedettnél magasabb értékeket.
Néha csak öt néha viszont ötven százalékkal magasabbat.”
A kutatócsoport számtalan adatforrásból gyűjtötte össze a világ legkülönbözőbb részeiről származó mérési eredményeket: kormányzati jelentésekből, adatbázisokból és tudományos cikkekből. Összességében több mint 45 ezer adatpontot gyűjtöttek az elmúlt húsz évből. Tanulmányuk elsőként vállalkozott a környezeti PFAS-terhelés globális szintű felmérésére.
A kutatók hazai földön, Ausztráliában is magas PFAS-koncentrációkat találtak, amely sok helyütt meghaladta az ivóvízre vonatkozó normaértéket. A túllépések leginkább olyan területeken fordultak elő, ahol a múltban nagy mennyiségű tűzoltóhabot használtak, például katonai létesítmények és tűzoltókiképző állomások közelében. (…)
Kattintson IDE az Origo teljes cikkének elolvasásához.
