Az egyik legjobb, leglaktatóbb, legfinomabb, és legmagasabb tápértékű reggelink a bundás kenyér. Van, aki csak simán sózza, van, aki fokhagymával kenve, sajttal és tejföllel eszi, és van, aki lekvárral szereti. A tökéletes bundáskenyér kívül ropog, belül viszont kicsit krémes, a bunda aranybarna, a belső napsárga, enyhén sós.
Ehhez az eredményhez elengedhetetlenül fontos a megfelelő alapanyagok kiválasztása, elsősorban a kenyéré. A legfinomabb akkor lesz, ha egy-két napos, kicsit szikkadt kenyérből készítjük. Mégpedig azért, mert míg a friss kenyér nedvességtartalma magas, és nem szívja magába eléggé a tojásos tejet, addig a szárazabb szeletek magukba cuppantják, és a sütés során végig meg is tartják a folyadékot.
Emellett fontos az is, hogy ne tegyünk túl sok tejet a tojásba. Két szeletenként egy darab M-es tojással és tojásonként kb. fél dl tejjel érdemes készíteni. Ügyeljünk arra is, hogy ne áztassuk túl a kenyeret: ha beletettük, picit mozgassuk meg, majd fordításkor ugyanez. A sütéshez használt zsiradék pedig ne legyen se túl forró, se túl langyos. Ha egy fakanál végét beledugjuk, és pezseg körülötte a zsiradék, akkor kezdődhet a sütés.
