Fülig érő szájjal élvezték egymást társaságát az MSZP, a DK és Párbeszéd kampánynyitóján Dobrev, Karácsony és Gyurcsány, miközben hópelyhekhez hasonlóan kék szalagocskák hulltak alá és próbálták még ünnepibbé tenni ezt a kétes értékű alkalmat. Amire Ungár Péter, a baloldali LMP társelnöke azt mondta, „aki őszintén, röhögés nélkül tudja azt mondani, hogy a júniusi EP-választáson előre hozott választásokat ki tud kényszeríteni, az hamis reményt árul az ellenzéki szavazóknak”.
Az alkalom azért kétes értékű, mert itt is félrevezetés játszotta a főszerepet. Dicséretére legyen mondva Ungár Péternek, hogy ellenzéki politikusként erre föl is hívta a figyelmet. Dobrev Klára ugyanis röhögés nélkül ki tudta mondani, hogy előre hozott választásokat akar kikényszeríteni.
Ez többszörösen is aljas kijelentés. Részint azért, mert az önkormányzati és EP-választásnak semmi köze a parlamenti választáshoz. Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP mandátuma természetesen 2026 áprilisáig szól. Pont. Dobrev úgy gondolja az előre hozott választásokat, ha az ellenzék ne adj isten több mandátumot szerez június 9-én, amely – az eddig ezzel ellentétes tapasztalatok alapján – nagy meglepetés lenne, és nincs is rá semmi esély, akkor Dobrev igényt tartana arra, hogy előre hozott választásokat tartsanak. Tudják, Besenyő Pista bácsi a legjobb pillanatokban szokta feltenni a kérdését: Normáááliis?
Dobrev ugyanis szereti összehasonlítani az almát a körtével, az összehasonlíthatatlant az összehasonlíthatóval. Neki ugyanis soha nem számított, hogy mit szólnak ehhez a választókerületek szavazói, akik négy évre szavaztak bizalmat Orbán Viktornak és kormányának. És teljes lelki nyugalommal elvárná, sőt kikövetelné, hogy az EP-választás esetleg rájuk nézve kedvező eredményei alapján írjanak ki előre hozott választásokat.
Az eredmény nagy valószínűséggel nem lesz kedvező az ellenzéknek. Magyar Péter színre lépésével ugyanis óriási veszteségek érték a baloldalt, köztük a DK-t is. 17 százalékos népszerűségük egy csapásra Magyar Péter Tisza pártjának szintjére, 13 százalékra esett vissza. Az MSZP és a Párbeszéd egy százalék körül lavíroz, míg a Fidesz–KDNP február óta változatlanul 47 százalékon áll. A szövetségen kívüli Momentum is alászállt a parlamentbe jutási küszöbnek. S ha hozzáadjuk a szövetségen kívüli Kutyapárt tíz százalékát, még akkor sem lépnének a Fidesz közelébe.
Dobrevről tudjuk, hogy a magyarellenesség nem áll messze tőle. Az előző EP-választáson teleharsogta az országot az európai minimálnyugdíj, minimábér ígéretével, amiből természetesen semmi nem lett. Ezt már akkor is lehetett tudni. Az is nyilvánvaló, hogy Dobrev vezetésével a Magyarországnak járó uniós pénz kifizetése ellen lobbizott a teljes baloldali EP-képviselő csoport.
Az előre hozott választás emlegetése éppen ebbe a csoportba tartozik. A legszélsőségesebb szélbal szavazókat föl lehet ugyan ezzel hergelni, de valóságos eredményt nem lehet elérni vele. Tegyük hozzá, szerencsére, ha ugyanis Dobrevék kezében lenne a kormányrúd, azonnal felsorakoznának a brüsszeli mainstream mellett, amely létre akarja hozni az „európai egyesült államokat”.
Dobrev a kampánnyitón ezt így fogalmazta meg: „Erős államot, tisztességes állami szolgáltatásokat, mindenki számára elérhető ingyenes oktatást, egészségügyet akarok. (…) Olyan országot, amely nem kifelé tart Európából, hanem ott van Európa közepén. Mi »európai egyesült államoknak« hívjuk. Lehet máshogy is nevezni, mert az így is úgy is meg fog alakulni.” Magyarán Dobrev a nemzeti szuverenitás elvesztését, a globalista birodalom egy központból való irányítását támogatja migránsokkal, háborúval, genderrel.
Nem érdemes vitát nyitni a DK tisztességességéről, oktatás- és egészségügy-fejlesztő politikájáról. Tudjuk, hogy éppen ők zártak be nagy számban iskolákat, kórházakat, bocsátottak el tömegesen pedagógusokat, ők akartak széfeket felszerelni a kórtermekben, és szintén ők voltak azok, pontosabban SZDSZ-es elődeik, akik számára a tabletta fontosabb volt a tüdőbeteg gyerekek gyógyításánál, mint a friss levegő.
Maradjunk abban, ha valamely politikus állítása egy kampánynyitón egy szintén ellenzéki párt vezetőjét nyilvánosan vállalt röhögésre sarkallja, akkor azt nem szabad komolyan venni.
A szerző újságíró
