Veszélyes fertőzést okoz, és egyre gyakoribb ez az élősködő

A betegséget okozó Echinococcus multilocularis galandféreg terjesztésében a rágcsálófajok és a ragadozó kutyafélék (pl. rókák, aranysakálok) érintettek. Első lépésként a rágcsálók fertőződnek meg a környezetbe kikerülő petékkel, melynek hatására a májukban rosszindulatú tumorhoz hasonló elváltozás alakul ki. Ezt követően a parazita a fertőzött rágcsálók elfogyasztása révén kerül a végleges gazdák szervezetébe.

Az emberi megbetegedések a féregpeték véletlen lenyelésére vezethetők vissza, amely mosatlan, nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával következhet be. A betegség sokáig, öt-tizenöt éven át tünetmentes, majd először bizonytalan tünetekben (pl. általános rossz közérzetben, hasi fájdalomban, súlycsökkenésben) nyilvánul meg. A fertőzés előrehaladtával a máj érintettsége miatt a tünetek egyre súlyosabbá, kezelés hiányában pedig életveszélyessé válnak. A kezelés leggyakrabban csak sebészeti úton, az elváltozott májterület eltávolításával, valamint élethosszig tartó gyógyszerszedéssel történik.

A betegséget okozó galandféreg elterjedése alapvetően a hideg és mérsékelt klímához köthető, ám az utóbbi években egyre több humán megbetegedést regisztráltak Európa melegebb régióiban, így Magyarországon is. A melegedő klíma ellenére a Somogy vármegyében található róka- és aranysakál-populációkban is egyre magasabb a fertőzöttség. 2021 és 2022 között például 197 róka és 194 aranysakál közül 71 egyedben bizonyították a galandféreg jelenlétét.

A One Health Munkacsoport szakértői kutatásaik során megállapították, hogy a vizes élőhelyek előfordulása fokozza a ragadozók fertőzöttségi kockázatát, míg az éves csapadékmennyiség és annak kiegyenlítettsége csak egyes területeken járul hozzá a betegség fennmaradásához. A vizsgálatba vont térségben három magasabb kockázatú terület azonosítható: a Drávasík, a Kaposvártól délre elhelyezkedő Zselic és a Balaton déli partja.

A kapott eredmények hozzájárulhatnak a galandféreg ökológiai igényeinek megismeréséhez, illetve az emberi fertőzés szempontjából kockázatos területek meghatározásához és a védekezési stratégiák kidolgozásához is.

Elolvasom a cikket