A viccpártok mindig politikai válság idején erősödnek meg. Amikor bizonytalanná válik minden. A Kutyapárt előre lépésének nálunk egyértelmű oka van: nem a kormány instabilitása húzza őket felfelé, hanem az, hogy a baloldali szavazók ellenzékváltást szeretnének.
Európai tapasztalat, hogy általában a regnáló hatalom labilitása nyitja meg a lehetőséget arra, hogy egy-egy viccpárt támogatottsága növekedjen. A magyar kormány viszont mindent tekintetbe véve stabil, ami jól kitapintható a válságokra adott válaszokban. Mert lehet egyetérteni vagy sem, de az Orbán-kormány nem sodródik, ahogy nem is folytat bénító koalíciós vitákat akkor, mikor nem várt gondokkal kell szembenéznie. Cselekszik. A kormányzás lényege pedig a cselekvés. (Ezt mi jól ismerhetjük, hisz a Gyurcsány-kormány úgy csinált, mintha kormányzott volna, a Bajnai-kabinet pedig megállíthatatlanul sodródott az IMF karjaiba, majd a megszorítások politikáját választotta.)
Történt, hogy a Kétfarkú Kutyapárt elnöke, Kovács Gergely nagy arányú (60 százalék feletti) győzelmet aratott a XII. kerületben tartott ellenzéki előválasztáson. Tönkreverte az előzetesen esélyesnek tartott Visi Piroskát és a momentumos jelöltet Farkas Csabát. Ez komoly figyelmeztető jel a baloldalnak, még akkor is, ha a magyar választópolgár általában „konzervatívan” szavaz. Ez jól látható volt az elmúlt években, hisz a Kutyapárt mindig az öt százalékot ostromolta a választások előtt, majd sosem jutott be, azaz a választópolgár végül nem adta a viccpártoknak a voksát, hiába szimpatizált a választások előtt velük.
Érdekes, hogy akkora volt a fölénye Kovács Gergelynek, hogy még ő is meglepődött a sima győzelmen.
Mindez az bizonyítja, hogy a baloldalon egyre erősebb a már eddig is érezhető ellenzékváltó hangulat. Nem mellékesen ezért tudott Magyar Péter a nulláról ilyen relatíve magasra szállni, illetve elszipkázni a baloldali szavazók jelentős részét.
Ismert a világon jó néhány viccpárt. Voltak és vannak köztük sikeresebbek, mint a lengyel Polska Partia Przyjaciol Piwa (Lengyel Sörimádók Pártja), akik ingyen sör ígéretével jutottak be a rendszerváltoztatáskor a parlamentbe. De közismert az izlandi Besti Flokkurinn (Legjobb Párt) példája is, amely 2010-ben megnyerte a reykjavíki helyhatósági választásokat. Jón Gnarr humorista, a mozgalom vezetője jegesmedvét ígért a főváros állatkertjébe, ingyen törölközőket az uszodákba, és pálmafákat a fjordokra. És lám: talán éppen az ingyen törölköző jött be az embereknek!
De vannak sikertelen viccpártok is, mint például a 2007-ben alakult ukrán Internet Párt, amely 2014-ben megpróbálta elnökjelöltként regisztrálni Darth Vadert, illetve a listájukra tették Yoda nagymestert is. De sajna: az ukrán választási bizottság elutasította a beadványukat, így nem mérethették meg magukat a Star Wars-hősök. (Ennyit az évtizedes ukrán demokráciáról – de ez egy másik történet!) Sorolhatnánk még napestig a példákat – nem ez a lényeg, hanem az, hogy a viccpártok táptalaja a politikai instabilitás. Ez nálunk pedig a baloldalt jellemzi.
Magyarországon ez idáig a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vált ismerté ebben a műfajban. Ők azonban az ingyen sör és az örök élet ígéretével sem tudtak áttörést hozni ez idáig a magyar közéletben.
Összességében a politológiai törvényszerűség azért nem érvényesült, mert a jobboldal stabilitást mutat, tudja mit akar, és elgondolása találkozik a valósággal, illetve az állampolgárok véleményével, míg a baloldal instabilitása visszataszító. Az volt tapasztalható 2023-ban, hogy a kormánypártok az ország problémáival, a baloldal pedig saját magával foglalkozott, így a népszerűségi mutatók az inflációs krízis alatt sem változtak meg drámai módon.
Most sincs előrelépés. Nincs ellenzéki megújulás, nincs mondanivaló. Ez a baloldali elit többször leszerepelt már, hisz 2006 óta nem nyertek választásokat. Így minálunk a viccpárt egy olyan tünet, ami mögött az ellenzékváltás igénye merül fel. Ám júniusban okosabbak leszünk.
A szerző filozófus
