Hatalmas fehér Cadillacen érkeztek a Magyar Színház elé a Jó estét nyár, jó estét szerelem! című musical főbb szereplői: Bodnár Vivien, Jenes Kitti, Tóth Angelika és Pásztor Ádám. Ezzel az extrém látványossággal is kiemelve, hogy a mű retró jellegéről nem feledkeznek meg az előadásban sem.
A Magyar Színház Sinkovits Imre Stúdiószínpadán a címadó dalt a Viktort, a magát görög diplomatának kiadó egyszerű munkásfiút megszemélyesítő Pásztor Ádám és a barátnőit alakító művészek: Bodnár Vivien, Jenes Kitti, Tóth Angelika, Kusnyér Anna, valamint a két zenélő bohócot játszó színész, Keresztély Tamás és Sirkó Eszter adott elő.
Veronika, a csúnya lány (Bodnár Vivien) próbálja visszatartani Viktort (Pásztor Ádám), a magát diplomatának kiadó munkásfiút az illúziókba merüléstől
Fotó: MH/Török Péter
Mint Nagy Viktortól, a Magyar Színház igazgatójától megtudtuk, olyan társulat alakult ki a Hevesi Sándor téri családi és ifjúsági színházban, amelynek tagjai nemcsak színészek, hanem zenélni is tudnak. Az igazgató arról is beszélt, hogy szeretnék, hogy a stúdiószínpadon olyan műhelymunka folyjon, amilyen régen, a hetvenes–nyolcvanas években zajlott.
Fejes Endre regénye, amelyből előbb film készült 1972-ben Harsányi Gáborral a főszerepben, majd musical, amelyet 1977-ben mutatott be a Vígszínház Hegedűs D. Gézával Viktor szerepében, megtörtént bűneseten alapul. Egy lakatos fiú külföldi diplomatának adta ki magát, és lányokat vitt luxuséttermekbe, házasságot ígért nekik, majd az eljegyzés előtt mindig eltűnt.
A Vígszínház 2015-ben felújította a darabot, új dalokkal, az eredeti bűnesetről forgatott archív felvételek bejátszásával dúsították fel a korábbi legendás előadást, Wunderlich József főszereplésével.
A bemutatás előtt álló produkció címadó dala a zenészbohócokkal kiegészítve rögtön eligazítja a nézőt abban a tekintetben, hogy mire fókuszál majd az új előadás. Míg szól a dal, a zenélő bohócok személyesítik meg a minden ember életében többé-kevésbé jelen levő illúziókat, amelyek mint a zenéjük, kitöltik a teret, mindenhol ott vannak. Ebben a térben fájdalmas személyes történetek, emlékek indáznak, olyan embereké, akik nem vigyáztak a veszedelmes illúziókkal, és rajtavesztettek. Ilyen embereket mi magunk is ismerünk.
Nagy Viktor, a Magyar Színház igazgatója fiatalon rongyosra hallgatta a lemezt, amely a musical dalait tartalmazta
Fotó: MH/Török Péter
Pásztor Tamás, a mostani előadás főszereplője a sajtó képviselői előtt arról beszélt, hogy a mai embereket – például az online térben is – az illúziók, csalások világa veszi körül, és nagyon meg kell gondolnunk, hogy kinek adunk bizalmat, és a nyitottságban hol van a határ.
Nagybaczoni Nagy Kati rendező kiemelte, hogy az illúziók lehetnek jók és hasznosak, hiszen a színház is illúzió, de ha valaki eltéved az illúziók világában, nem biztos, hogy vissza tud térni onnan.
A Mikor hiába és az Egy fehér lakosztály című dalokat is bemutatták az új musical szereplői, mi pedig a színház első emeletén lévő közösségi térben tovább kérdeztük az alkotókat.
Nagy Viktor igazgatót nem annyira az 1977-es előadás inspirálta, mert az, mint mondta, már elhalványult benne, inkább a musical dalai inspirálták. Megvette a lemezt a dalokkal, és rongyosra hallgatta. Ezen kívül pedig – mint mondta – a társulatban már megvoltak azok a színészek, akik eljátszhatták a musicalben adódó szerepeket. A témát is aktuálisnak érezte.
Úgy vélekedett, hogy manapság nagyon sok minden álruhába van öltöztetve körülöttünk, és a darab éppen erről szól. De azt sem titkolta, hogy a nosztalgia, a retró iránti érdeklődés is szerepet játszott abban, hogy Fejes Endre és Presser Gábor darabját elővették.
Nagy Viktor azt is hangsúlyozta, hogy a darab zenéje, amely 1977-ben született, nemhogy elhalványult volna az évek múlásával, hanem inkább újra divatba kell hogy jöjjenek a dalok, mert annyira jó számok.
A történet kapcsán elmondta, hogy őt ebben az előadásban a fiú drámája és az a társadalmi közeg érdekli, amelyben mindez megtörténik.
Sokat tesznek annak érdekében, hogy a fiatalokhoz eljusson az előadásaik híre. Néhány napja a Valahol Európában című előadásuk népszerűsítésére készítettek a TikTokon egy tartalmat, amely 650 ezer reagálást kapott.
Az új előadás szereplői a Magyar Színház Stúdiószínpadán
Fotó: MH/Török Péter
Pásztor Ádám, aki Viktort alakítja a darabban, lapunknak elmondta, hogy saját tapasztalatai mellett filmekből is inspirálódott a szerep kapcsán. A Tindercsaló című netflixes film láttán is volt egyfajta aha élménye, vagyis felfedezte a párhuzamosságot a darabbeli és a filmbeli történet között, és egyik kedvenc filmje, a Tehetséges Mr. Ripley is segítette abban, hogy megformálja a csaló alakját. A főhős egyetemi csoporttársnak adja ki magát, apró részletekig megtanul egy viselkedésmódot, felvesz egy identitást, amellyel fényűző életet tud élni.
Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e járhatóbb út a mai fiatal férfiak és a hamarosan látható musical főhőse számára is, ha egyszerűen csak önmaguk lennének, Viktor megformálója így válaszol:
A darab hőse is másnak, többnek akar látszani. Drogként hatnak rá a helyzetek, amelyekbe így belekerül, végül egy olyan spirálba jut, ahonnan nincs kiút. Miközben fenntartja a becsapott lányok előtt a látszatot, hogy ő több mint valójában, de azért elmond magáról őszinte dolgokat is. Csakhogy mindig megbukik: amint igazat mond, kinevetik.
Ez is egy visszacsatolás számára, amiből azt vonja le, hogy jobb neki az illúzióvilág, mert ott több lehet, mint amire képes. Ő is több akar lenni, mint ami valójában, és a külvilág sem fogadja el másképp. Ez így egy akkora szakadék, amiből nincs kiút.
Nagybaczoni Nagy Kati rendező még kisgyermek volt, amikor látta a Jó estét nyár, jó estét szerelem című vígszínházi előadást a tévében, amit – úgy gondolja – azért nézhetett meg, mert korábban már több olyan operát látott, amelyben valamelyik szereplő meghalt, és úgy érzékelték a szülei, hogy ez nem okozott neki problémát.
A musical mély nyomokat hagyott benne, napokig dúdolta a dalait. Kora gyerekkorától meghatározó élménye volt az előadás. A történethez és a zenéjéhez is erősen kötődött.
Felnőttként legelsősorban a felelősségvállalás kérdése miatt foglalkoztatja az előadás. Számára folyamatos kérdés az, hogy mit tudunk tenni, ha látjuk, hogy a környezetünkben egy ember folyamatosan menekül a valóságtól?
Fiatal koromban rengeteg embert láttam – idézte fel – és a kollégáim közül is nagyon sokan voltak, akik ebben a menekülésben elvesztek. Tulajdonképpen az is tudatmódosító szer, amibe ez a fiú menekül.
Annak kapcsán, hogy ezek a személyes történetek végig ott indáznak a darabban, ezt mondta:
Minden színházi élményben akkor tudunk mélyre menni, ha merjük megtölteni bátor önvallomással. Akkor a néző is tudni fogja a helyzet igazságát.
Nagybaczoni Nagy Kati rendező szerint az a kérdés, tudunk-e tenni valamit, ha azt látjuk, hogy a közelünkben valaki belemerül az illúziók világába
Fotó: MH/Török Péter
Nagybaczoni Nagy Kati szerint a színdarab, az előadás tulajdonképpen élőlény, egység, amelynek több vonatkozásán egyszerre szokott dolgozni. Például miközben azon gondolkodott, hogy jelképi értelemben milyen legyen az a tér, ahol ez a történet játszódik, azzal is foglalkozott, hogy elhelyezze az előadást a stúdiószínpadon, és ehhez igazítsa szöveget is.
A sajtótájékoztatón is érzékelni lehetett a családias közvetlen légkört, ami ebben a színházban van. A rendező szerint annál a szeretetnél és bizalomnál nincs is fontosabb, ami erre a közösségre jellemző. És ebben nincs megjátszás.
Mi tényleg egymás sorsa vagyunk – fogalmazta meg Nagybaczoni Nagy Kati. – Hiszek abban is, hogy ahogyan a régi rendezők, színházigazgatók gondoskodtak egy-egy színész pályájáról, nekünk ugyanígy kell tennünk.
Figyelnünk kell egymásra, felelősséget kell egymásért vállalnunk. Úgy kell a szerepeket adni, hogy a színész meg tudjon érni arra a nagy szerepre, amelyben ki tud teljesedni. Ma sok helyen ötletszerűen adnak a színészeknek feladatokat. Ha éppen van rá színész, akkor jó, ha nincs, akkor hívunk rá valakit. Én meg azt gondolom, egy darab nem véletlenül kerül egy színházba, hanem azért, mert az igazgató és a rendező látja, hol tart a társulat és hol tart egy-egy színész.
Láttam, hogy Ádám, aki többnyire zenés szerepeket alakít, prózai színészként is ott tart már, hogy neki mindenképpen el kell játszani egy ilyen kaliberű szerepet, hogy tovább tudjunk lépni, és folyamatosan menjünk a mély színészi kihívások felé.
Megkérdeztük a rendezőt arról is, hogy szerinte hogyan lehet becsalogatni a fiatalokat a színházba például erre az előadásra?
Ő így válaszolt: „A fiatalok nyitottak a tartalomra, ha nem bábáskodva, lekezelően próbáljuk ezt megtenni, hanem közvetlen párbeszéddel, és olyan személyen keresztül, aki őket érdekli. De én úgy gondolom, hogy ez a darab minden korosztályt érdekelhet.”
