2024. április 20. szombat. 8:55
Közeledik az önkormányzati választás, kezdenek beindulni a független jelöltek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen az elmúlt években boldog-boldogtalan igyekszik az országgal elhitetni, hogy ő bizony szuverén jelölt, aki távol tart magától mindenféle pártbefolyást, aztán rövid időn belül kiderül, hogy az öntudatos függetlensége hangoztatása során csupán a kormánytól határolódik el, ellenben Gyurcsányhoz, Bajnaihoz, Soroshoz vagy éppen valamelyik uniós megbízotthoz ezer szállal kötődik, és a „függetlenség” mindössze a tehetetlenség álcája.
A nagy baloldali összefogás két esztendeje az országgyűlési választás idején ugyanis csúfosan megbukott, a szivárványkoalíció helyett új látszatot kell kelteni. Persze, a függetlenkedés maskarája sem új ötlet, a villámgyorsan átöltözők még a múlt század közepén a kisnyilasokkal kezdték, aztán utódaik a Kádár-gúnyát cserélték aktuálisabbra.
A héten a medencében egykor sikeres, olimpiai bajnok vízilabdázó, Steinmetz Ádám jelentette be, hogy különböző somogyi települések polgármestereivel összefogva megalapította a Somogyi Független Szövetséget, és ebben a mezben elindulnak a júniusi önkormányzati választáson. A céljuk, hogy „függetlenítsék” a helyi önkormányzatokat a kormánytól, és alternatívát nyújtsanak az olyan választóknak, akiknek nem a gazdagodás, hanem a település a fontos. Érdemes azonban a szép szavak mögé tekinteni, mert mézes-mázos hízelgés mögött gyakran egészen más lapul, hiszen Steinmetz Ádám nem a semmiből, pontosabban a medencéből érkezik, a vízipólóval rég felhagyott, és ha nem is túl tekintélyes, ellenben annál dicstelenebb politikai múltja már van, hiszen a két évvel ezelőtti porráégésig a Jobbik szépreményű politikusaként szaladgált a választók után, és akkortájt szégyenkezés nélkül fogott össze Gyurcsánnyal, Márki-Zay-jal, fűvel, fával a hatalom megszerzése érdekében. Éppúgy, ahogy „véletlenül” nagy somogyi elődje, Gyenesei István tette korábban, aki a hetvenes években a KISZ-ben, majd a következő évtizedben az MSZMP-ben futott be szép karriert, aztán a rendszerváltáskor homlokára csapott, és a megvilágosodás nyomán „függetlenné” vált. Ennek ködös homályában pedig megalapította a Somogyért Egyesületet, amellyel komoly haknit lebonyolítva a tiszavirág életű Centrum Párton keresztül eljutott a Gyurcsány-kormány miniszteri címéig.
Gyenesei vagy éppen Steinmetz eljárása azonban nem valamilyen különleges egyediség; hosszú a lista, felsorolhatatlan a művészi gyorsasággal átvedlők tábora, a baloldal legújabb messiásától, Magyar Pétertől a bukott megváltón, Márki-Zay Péteren keresztül Karácsony Gergelyig, akik ezt a csiki-csukit tökélyre fejlesztették. Ép ésszel ugyan felfoghatatlan az oka, de mindig akadnak szép számmal, akik megeszik ezt az álarcosbált, ahol soha nem lehet tudni, hogy ki is rejtőzik a maszk mögött, a lokálpatriótának mutatkozó lelkes érdekvédő melyik globalista táljából is cseresznyézik; csak abban lehetünk biztosak, hogy egészen másvalaki, mint akinek mutatja magát. Nem olyan nehéz felismerni őket, hemzsegnek körülöttük az árulkodó jegyek, leginkább azzal árulják el magukat, hogy első számú ellenségüknek a kormányt tekintik, makacsul elzárkóznak bármilyen együttműködéstől, és a báli szezontól függetlenül is jelmezbe öltöznek.
A szerző vezető szerkesztő
