„Nem a szárny szab itt mértéket, / hanem a gerinc” – írja néhai Romhányi József, amely Magyar Péter legújabb aljaskodása kapcsán jutott eszembe. Magyarnak nincs ínyére a racionális érvelés. Pontosan tisztában van vele, hogy a felvetett témakörökben cáfolni nem tud, jóllehet a lelke mélyén ő tudja leginkább az igazságot, amelyet például Kocsis Máté mondott róla a Telexen. Pedig Magyar nagy disznóságot mondhatott, ha Bayer Zsolt, aki Kocsis Máté barátja, úgy kifakadt hivatalos oldalán, hogy a fal adta a másikat.
Bayer: „Ide hallgass, te Magyar Péter!
Jól ismerem Kocsis Mátét, mert a barátom.
Rühelli a pezsgőt, mert rongyrázásnak tartja, és soha nem láttuk munkaidőben bármilyen alkoholt inni.
Utál éttermekbe járni, még hívásra se nagyon jön, rohadt sokat dolgozik, és cum laude minősítéssel végezte el az egyetemet. És veled ellentétben nem veri a feleségét.
Szóval kussolj, és ne hazudozz!”
S ha még ehhez hozzávesszük azt az interjút, amelyből kiderült, hogyan keserítette meg exfeleségének, Varga Juditnak az életét, hogyan járt föl s alá késsel a kezében a lakásban, hogyan lökte az ajtónak terhes felségét, hogy akarta intézeti nevelésbe zavarni három gyerekét, akkor nem csoda, ha durváskodik mindazokkal, akik ismerik valódi arcát, igazi életét. Most ugyanis nagy vágya megvalósítására készül, be szeretné juttatni a pártját az Európai Parlamentbe. Körbejárja az országot, hogy lejárassa a kormányt, amelynek eddig köszönhette évtizedes virágzását, felhőtlen életét. Nem mellesleg elvegyen a baloldaltól annyi szavazatot, amennyit csak tud.
Ezért nagyon neheztel, ha valaki rávilágít Magyar Péter nárcisztikus lényére, aki mindenbe és mindenkibe belegázol, aki keresztbe tesz neki. Még azokba a választókba is, akiknek országjárása során nyájaskodik, kedveskedik, hogy elnyerje a rokonszenvüket. Mert ők is csak addig kellenek neki, amíg leadják rá a voksukat.
Kocsis a napokban a Telexnek beszélt arról, hogy továbbra is kitart gyanúja mellett, miszerint Magyar Péter államközeli megbízásait a volt felesége, Varga Judit intézhette, hiszen Magyar nem a végzettségének megfelelő megbízásokat kapott a kormánytól. Ezekből tett szert például nyolcmillió forintos fizetésre.
Ezek után Magyar nem ismerte el Kocsis igazát, nehéz is lett volna, helyette durváskodott, személyes emlékeket beszélt ki: „Én arra emlékszem, hogy amikor a jogi egyetemre jártunk, és Gulyás Gergellyel relatíve könnyen vettük a jogi egyetemet, akkor Kocsis Mátét leginkább kocsmákban lehetett látni, valamint a MIÉP-nél, aminek az ifjúsági tagozatát vezette. És hát nagy nehezen tudta csak letenni a vizsgáit, nem is tudom, hogy van-e egyébként szakvizsgája, valószínűleg arra már nem mert elmenni. (…) Napjainak a nagy részét, főleg a délutánokat pezsgőzéssel és borozással tölti a Várban, különböző haveri cégeknél és éttermekben.”
Abban talán megegyezhetünk, kedves Olvasó, hogy Magyar eme szövege gyomorforgató. Csoda-e, hogy erre a rendkívül alpári megnyilvánulásra Bayer Zsolt kiakadt. A gyomorforgató szövegnek ugyanis semmi relevanciája nincs. Kocsis Máté megszerzett minden olyan végzettséget, amely beosztásához törvény szerint szükséges. Minden más csak mocskolódás, rosszindulat, és Magyar azon nárcisztikus vérének a lüktetése, hogy megpróbáljon felülkerekedni a Fidesz legfelső vezetőinek körébe tartozó Kocsison. Amely természetesen nem megy neki.
Annak idején hasonlóval próbálkozott Ungár Klára is, amikor melegnek nevezte Kocsis Mátét. Ungár az áruló fideszes, aki politikai pályafutását SZDSZ-be való átlépése után a szadesz politikai halálával fejezte be, miközben Kocsis Máté tisztességének, hitelességének töretlensége mellett a kormánypárt első számú vezetőinek egyike lett. A magyarok bizalmának folyamatos letéteményese. Ungár aljaskodásával éppen annyit ért el, mint amennyit Magyar Péter fog tiszavirág életű politikai repülésével.
Kocsis Máté szarkasztikusan így reagált felvetésére: „Csúnya, alaptalan dolgokat állít rólam PszichoPeti, de jobban jártam, mint a felesége, mert engem csak szóban bántalmaz. Csak elő ne kerüljön a nadrágszíj!”
A történet végén olvassák el rímfaragó Romhányi József Lepketánc című versét. Igazat fognak adni a költőnek. „Mikor a hernyóból lepke lett, / kérkedve repkedett, / hogy fényben keringve mind tovább / csillogtassa hímporát. // A derék kutyának / képére mégis kiült az utálat. / – Villogj csak fent, te szép féreg; / nem lesz nagyobb az értéked! // Hernyó maradsz, bár fent keringsz. / Nem a szárny szab itt mértéket, // hanem a gerinc.”
A szerző újságíró
