Hogy mi elől? Ami elől minden tisztességes ember menekülne, ha tudna. A hazugságok, a gyűlölködések, a zavarosban halászók, az önjelölt világmegváltók elől. A fejünk fölött meghozott, ránk erőltetett európai uniós diktátumok elől. A velejéig romlott, hátsó szándékaikat vígan és immár nyíltan vállalók szónoklatai és rendeletei elől. Menekülök a hordószónokok elől, menekülök a Macron-féle világmegváltók háborús uszítása, ámokfutása elől, valamint az örökké demokráciáról papoló, de diktatúrát akaró politikusok elől. Menekülnék a kilátástalanság elől, az egyre fokozódó háborús veszélyek elől, a ránk erőltetett és semmi jót nem ígérő migrációs őrület elől, s legszívesebben elbújnék tehetetlenségemben, mert a fentebb említett jelenségeket a hazugságoktól a hatalmi gőgig mind az Európai Unió berkeiben, mind a világpolitika számos szereplőjének retorikájában naponta vagyunk kénytelenek tudomásul venni.
S végül menekülnék a szégyenérzéstől, amiért minket, magyarokat is sikerült belesodorni ebbe a méltatlan helyzetbe, amelyben a hatalom fura urai naponta közlik őrült, és persze kötelezően ránk erőltetendő terveiket gazdaságról, politikáról, migrációról, biológiáról és más, életellenes elképzeléseikről. No és persze jó volna a polgárháború elől is elmenekülni, melyet tisztán láthatóan azért szítanak a világ álnok urai, hogy mindenütt zavaros helyzetet teremtve, könnyebb lehessen a zavarosban halászni, s a megijesztett embereket hatalmuk alá vonni. Így élünk most. S ha egyszer is lesz még igazság a Földön, akkor valaki csak megbűnhődik amiatt a számos élet- és hazaellenes tervnek a végrehajtása miatt, ami ez idő tájt életünket rendre megkeseríti, lelkünket pedig megbetegíti. Beteg és megtört lélekkel ugyanis nem lehet hatékonyan építkezni, harcolni. Viszont ez idő tájt nincs még sem gyógyír, sem gyógyszer arra, hogyan küzdjünk a fentebbi jelenségek ellen, valamint hogyan viseljük el mindennapos megpróbáltatásainkat, melyeket az élet- és teremtés- – no meg a Teremtő- – ellenes erők kínálnak számunkra.
Amíg a gyógymódot ki nem találjuk, addig nincs megnyugvás, „addig folyvást küszködni kell”. Nos, ehhez a küszködéshez kell, kellene az igazi erő. Hiszen tudjuk mi jól, hogy folyamatosan harcban állunk, csakhogy látnivaló, el is fáradtunk. Fáradtan pedig nehéz harcolni, menekülni meg nincs is hova. S ahhoz, hogy egy társadalom a mindenféle veszélyek ellen védekezni tudjon, tudnia kell, hogy ki, milyen tervek mentén óhajt beleavatkozni az életébe. Nos, ma már tudható ez, még ha lényegét a kitalálók, a tervek elkészítői nem is árulták el széleskörűen. Csakhogy mára már a vak is látja, hogy az úgynevezett Kalergi-terv megvalósulóban van. Az új világrend terve – röviden ismertetve – úgy szól: „A jövőben az új Európát már nem az Óvilág őshonos népei birtokolják majd, hanem egy új faj, mégpedig egy »ember alatti ember«, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredményeként jön majd létre. Tehát Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbéli színes népekkel kell keresztezni. Erre azért van szükség, mert ebben az esetben Európában egy identitás és etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság jön létre, melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni.” Nem idézem tovább, aki akarja, ma már hozzájuthat sok forrásból a részletes Kalergi-tervhez. Se kereszténység, se Európa. Nagyjából ez a lényege a „tervezők” terveinek. S vak, aki a mindennapjaink történéseiből nem képes kiolvasni azt, hogy a terv a megvalósulás útján halad.
Persze a lényeg az, miképpen lehet ezen őrületek ellen fellépni, kivált, amikor szemünk láttára (éppen az ezekben a napokban is zajló vita a migránsok kötelező elosztásáról szóló rendelkezésekről) történik minden. Jó volna, ha tudnám, ha tudnánk. Én csak annyit érzékelek, hogy az emberek többsége itthon tart ezektől a hátsó szándékú tervektől. A ránk erőltetés terveitől. Úgy gondolom, erős polgári összefogás és tiltakozás kellene Európaszerte, persze. Az értelmiség hathatós közreműködésével. A politika ezt szerintem egyedül nem tudja elvégezni. Egy olyan Magyarországra van szükség ehhez, ahol a polgári eszmék befogadásához hathatósan segítik az embereket, s ahol olyan emberek élnek és nyilvánítanak véleményt, akik tudják, mit jelent a nagybetűs HAZA. S mit köszönhetnek neki. Ha ez nem valósul meg, menekülhetünk. Csak éppen nincs, nem lesz hova.
A szerző újságíró
